Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861

1861-07-10 / 19. szám

301 s a különben is lobos lártyákat csiklandja s rögtön tüszkölésre kényszeríti a szegény lovat ; a kócz dugasz akkor kirepül s a vizsgáló nagyot hibáz, ha azonnal nem adja rendőrség kezébe a gaz csalót. Ha pedig a tulajdonosnak van gyanúja, hogy lova taknyosodni kezd, azonban kétkedik még, valljon a gyanúsnak tetsző nyák — mi néha náthától is származhatik — valóban takony-e : erről úgy szerezhet bizonyosságot, ha dézsa hideg vizet tesz a ló orra alá s a nyák ebbe csepeg le ; ha a nyák leülepedik, a baj csak nátha ; de ha a víz színén marad, mindenesetre gyanús folyadék s ha még nem takony, okvetlen azzá fog válni. A náthát soha sem kell elhanyagolni, különben a léhlző szervek lobosúlnak s ennek következése a takony. 1856-ban Warrington mellett egy vásári napon két csiszárt értem utói. Tudtam hogy eféle jó madarak s aggodalmas tekintésükből olvasám, hogy taknyos lovat adtak el. Beszélgetésbe bocsátkozván velük, nem sokára gyorsan közelgő szekér zörgése hallszott mögöttünk. A csiszárok hátratekintettek s minden további szó nélkül átvetették magukat az útszéli sövényen s ugyancsak megoldották a kereket. A szekér is megállt s a rajta ülő három rendőr ketteje leszállván, üzöbe vette az illanókat. A verseny igen érdekes volt, a csiszárok gyönyörűen futottak , de a Mersey folyó elzárván előlük a menekvés xitját, végre még is kézre kerültek; a dolgot azonban sikerült nekik elsimítani akép, hogy a pénzt visszaadták a vevőnek, mielőtt a rendőri hivatalba értek volna. És az igen gyakori eset, mert a megcsalt fél inkább szereti pénzét visszakapni, mint bíróság előtt vádlóként jelenni meg s ezenfelül a lóismeret hiánya miatt még ki is nevettetni. A csiszárok a taknyos lovat leginkább hámban, vagy nyereg alatt — valamelly vásártér közelében paripaként lovagolva, szokták kínálgatni ; mert ha vássárra vinnék , a rendes lókereskedő rögtön felismerné s elpusztítaná. De a csiszár ezt nem koczkázza; kedvencz fogása az, hogy czimborája a vásárra megy s jó emberismerő lévén, valamelly szomszédvárosi szatócsot, kis kereskedőt vagy efélét szemel ki magának , ki lovat néz és akar venni ; ennek nyomában jár s ha meggyőződött, hogy a jó ember nem ért a lóhoz, bátran közeledik hozzája s megszólítja : „Jól használható hámos lovat keres ön talán?" „Azt keresek" ; felel az áldozat. „Egy barátomnak van illy eladó lova" ; szól a csiszár. „Hol látható ?" kérdi az áldozat. „Munkában van épen itt és itt, ha nem restel oda fáradni." A venni szándékozó épen ezt kívánta, mert hámos lovat senki sem vesz örömest idegentől, ha befogva nem látta. Az egész ügy olly nyílt egyenesnek látszik, hogy a gyanúnak árnyéka sem fér hozzá. A czimbora az idegent bemutatja pajtásának, ki a városhoz közel tartózkodott s mint mondja utasokat hozott a vásárra — az alkut megkötik s a szegény ember agyonütni való dögöt vett. A taknyos lovat ritkán adják el 10 font sterlingen felül, mert e betegség többnyire egyéb bajokkal is járván, a ló különben is ollyszerü, hogy jobb módú ember-