Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861

1861-07-10 / 19. szám

300 hely keresését. Ellenségeink közül többen egy mély folyón keltek át s a parton gyülekeztek. Egyikük a többitől különválva felénk jött s a távolságot elegendő biztosnak tartván, kihivó gúnyos módon veregette testének felénk fordított azon részét, melly iskolás korunkban a büntetésnek szokott tárgya volt. A sértést drágán fizette meg a ficzkó, mert társaink egyike, egy vén texasi, lesimúlt lováról, czélzott s az indián felbukott a honi gyepen. Gyönyörű lövés volt s a vadak közt olly rémülést okozott, hogy cső veink előtt sehol sem hívén magukat biztosoknak , rohanva tűntek el. Társaink közül többen megsebesültek, sebeiket jól rosszul bekötöztük, aztán visszasiettünk a telephez. Azonban se nekem, se Wilsonnak nem volt ínyünkre ezen embervadászat. Csiszár fogások, п. A taknyos lovakkal csaló csiszár a gazemberek leggonoszabb fajtájából való. Ismertem egyet, ki borzasztó halállal múlt ki üzletében ; kezén t. i. késszurással ejtett sebecske volt s ebez hozzá érvén a zsebkendő, mellyel taknyos lovának orrát törülgette, a nyák bele oltódott a sebbe s az ember kínos véget ért. Angliában szigorú büntetés alatt tilos taknyos lovat vinni vásárra s a csiszár, ki illy lovat még is eladott, hirtelen eltűnik s várost, falut, vámot kerülve legjáratlanabb utakon megy lehető legtávolabbra az eladás színhelyétől. E jó madaraknak ritkán van állandó lakhelyük s minden bokor szállást ad nekik. A csiszár a taknyos ló orrlyukait kócczal dugja be , hogy a benső mirigyekből jövő folyadék kiszivárgását meggátolja. A bedugás előtt azonban jó csomó tobákot és borsot töm orrába, minek folytán a ló kitüszköli a benn megnyült nyákot. Aztán szivaccsal gondosan kimossa a ló orrlyukait s kóczot — melly a iéhlzést nem akadályozza— dug beléjök. A takony leggonoszabb s végtelenül ragadós betegség, annyira hogy az angol törvény mindenkit felhatalmaz a taknyos lónak — ott a hol találja — elpusztítására. A betegséget egymást felváltó meghűlések okozzák, vagy ha a ló szellőzetlen, nedves rosz istállóban állt sok időn át. Jelei : a bal orrlyukból sárgás zöld mézgaszerüen ragadó nyák szivárog; az állkapcza alatti mirigyek dagadtak s az orrlyukak benseje természetlen vörös és lobos állapotú. Gyakorlott szem rögtön felfedezi a bajt a ló fejének tartásáról s egyéb kórjelekröl, mellyek — habár itt bajosan írhatók le — biztos tanúságai e legveszélyesebb s az imént említett állapotban már orvosolhatlan bajnak. Az ujoncz, ki talán gyanítja a betegség lételét az eladásra kinált lóban, de arról teljesen meggyőződve nincs — minden kétségét eloszlathatja , ha balkeze markába csomó tobákot, borsot vagy paprikát vesz s azon ürügy alatt, m,intha a ló fogait akarná vizsgálni, jobb kezével a ló alajkait a metzfogakról lefelé, balkezével pedig a felajkakat felfelé vonva, bal marka olly helyzetbe jő, hogy az orrlyukakat épen eltakarja; a ló kénytelen beszívni az ingerlő szert, melly a kócz közé vegyül,