Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861

1861-06-30 / 18. szám

283 vidékek lakói, kik pedig soha több szerencsével mint télen nem halásznak — a leg­vékonyabb jégkérget csőrével felvágván, az ez által támadt, lyukon keresi élelmét. Tuussenel említést tesz egy megszelídített kócsagról, melly egy az udvaron heverő kereken foglalván helyet, a mellette elhaladó fecskéket röptükben kapkodta el s egy másikról, melly nem elégedvén be naponkint egy kis csöbörben eléje állí­tott eledelével, az egérlyukak elé állott s ott mozdulatlanul várván, az egeret a mint ez mutatkozott csőrére szúrta. Azután csőre végén tartván zsákmányát, kimért, mél­tóságos léptekkel csöböréhez vitte s ott elébb jól megmosván, csak úgy falta fel. Azt is állítják némellyek, hogy a kócsag félénk, gyáva állat; ez azonban ép olly kevéssé igaz , mint az hogy buta volna, mert igen kiképzett föntartási ösztöne s óvatossága a bátorságot ki nem zárja. Elmondtuk miként küzd a sólyommal s ép úgy szabadon, mint fogva más álla­tokat is igen gyakran megtámad. Ha nála erősebbet támad meg, akkor ennek mindig leggyengébb oldalát, főleg szemeit keresi, melly szokását a kócsagnak már régen, Aristoteles és Plinius idejében is ismerték. Azon egérfogó kócsag, mellyet előbb említőnk, módnélkiil gyűlölte a macská­kat. Valljon kenyérírígységböl-e ? nem határozhatjuk el ; de miután a vakmerőbbek közöl, mellyek kerületében megjelentek, néhánynak szemeit kivájta, végre mégis ő maradt úr a háznál s gyakorolta zavaratlanúl sajátságos vadászatát. Valamelly napon vadászatról térvén haza, írja L. de Dax, az udvarban már messziről zajos kiáltozást s a hangokból kiváló ugatást hallék, mit azonban mind felül­múlt kócsagom rekedt visítása, melly büszkén tartván magát bosszú lábain, szár­nyait kitárta, tollait felborzalta, búbját hegyezé s nyakát vissza kanyarítván, ha­ragos szemmel nézte minden mozdulatát egy nagy idegen ebnek, mellyet gazdája, egy környékbeli paraszt, daczára azon tapasztalásból merített jó tanácsoknak, miket a körülállók adtak neki — minden módon bíztatott s uszított rá. Figyelmeztetem önt, szólék közeledve hozzá, hogy ebe ha közel megy a kó­csaghoz , majd szemével adja meg az árát. 0 ! felele ő, nem féltem Mylord-t, de ha ön attól tartana, hogy felfalja e ma­darat, úgy Ezt meg én nem féltem. No úgy hát hadd nevessünk nekik egy kicsit. Mylord ! csípd meg, fogd meg ! Az eb engedelmeskedett ; de közelébe jutván a kócsagnak, azonnal ordítva bukott hátra s forgolódni kezdett maga körül, mintha a düh ragadta volna meg. Jobb szeme már ekkor egészen ki volt vágva üregéből. Egy majorságban a Champagneben szintén tartottak egy kócsagot, melly ott majdnem két évig igen békésen viselte magát. Később azonban egy igen veszekedő kakas jutott az udvarra s ezt egy alkalommal csőrének egyetlen vágásával meggyil­kolván , e könnyű győzelem annyira megváltoztatta az eddig nyúgalmas állat termé­szetét , hogy ezután valamennyi baromfinak rémjévé lön s a tyúkokat, csirkéket, kacsákat stb. rendre leölte, míg végre gazdája a dolgot megúnván, rajta is végre hajtotta irgalom nélkül a halálos Ítéletet. Mangnioban Ranchin de Massianak egy kócsaga idővel olly ingerültté s főleg

Next

/
Oldalképek
Tartalom