Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861

1861-06-30 / 18. szám

282 haza érve a ló sajátságos mozdulatáról, mellyröl tudta hogy csak régi lova szokása, kezdett rá jönni, hogy biz ő csakugyan régi lovát vásárolta vissza. De habár a ló foga és külseje ekép át is van változtatva, azért a „kikészítés" ezzel még nem érte végét s még egy kegyetlen műtét vár a szegény vén lóra , melly legjobb éveit az ember szolgálatában már leélte. Vásárra vitele előtt a mennyi ideig csak lehet sötét istállóban tartják , hova egyetlen napsugár se tévedhessen s a vásár napja közelgetvén, a durva gaz csiszár vastag vesszővel összevissza veri őt — s e ezudar bánásmódnak a bőrön meglátszó nyomait úgy tünteti el , hogy a verés okozta barázdákat tűvel megszurkálja s aztán ujjaival végig nyomkodja a lég kiszorítasa végett , minek következtében a bőr olly sima lesz , mint a verés előtt volt. Végül az elmaradhatlan gyömbérre kerül a sor. A lovat az istállóból kivezetik s a gazficzkó, ki a vesszővel imént olly gyalázatosan elpáholta, mellette járva a vesszőt a ló szeme ügyéhen tartja. Sokáig állván sötét istállóban, midőn a fényes nap világosságára jő ki — magasan emeli lábait a ló , füleit le s fel gyorsan hegyezi, szemei szilajúl ragyognak, mert fél a verés ismétlésétől, látván a rettegett vesszőt kinzója kezében. Szegény megrémült fejét kegyetlenül taszigálja fel vezetője; farkát pedig kínjában kunkorítja, mert éles fájdalmat okoz neki a gyömbér, mellyet a farka alatti üregbe dugtak. Valóban, a ló egész külseje olly tetszetős alakot ölt, hogy sok ember, ha nem épen ujoncz is , pompás tüzes derék állatnak fogja mondani. (Folytatása következik.) A franczia kócsag. (Folytatás.) Nincs ki a kócsagot ne látta volna, a mint lassan, méltóságos léptekkel sétál a patakok partjain vagy tavak szélein ; de még többször láthatjuk őt behúzott nyakkal egész órákat tölteni lesen, nem a menekvő zsákmányt üldözvén, hanem azt várván, hogy ez majd csalatkozik mozdulatlanságában s önkényt eléje jövend. Mint ügyes halász tudja ő, hogy a sikernek legbiztosabb záloga a türelem, olly türelem, melly minden próbát kiáll s ezen erénye folytán, mellyel о a legnagyobb mértékben fel van ruházva, a kócsagot hutának gondolják. Pedig a kócsag nem buta állat. О halászik mint bármelly más gázló s mit ö szükségből teszen , hány ember, értelmes ember teszi azt unatkozásból, múlatsás:, kedvtöltés kedveért ! / О / Ha valamit észrevesz, ha a hal bár nyílsebességgel surranik is el előtte : hosszú nyaka mint aczélrúgó, olly gyorsan kap előre, éles csőre a vizet hasítja s olly biztosan kapja meg zsákmányát, hogy az csak a legritkább esetben menekszik. Buffon munkájában (2. köt. 144. 1.) ezt olvassuk: „a kócsagban nincs meg azon ösztön, meliynél fogva ö, ha a vizek be vannak fagyva, melegebb éghajlat alá költöznék élelmét keresni." — S azt igen helyesen cselekszi, mert illyenkor a tavak s mocsarak azon helyein, hol a fakadó források miatt a víz be nem fagyhat, annak lakóit seregesen találhatja ; a hol pedig illy helyek nincsenek, ott — mint az északi