Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861
1861-06-10 / 16. szám
254 A következő éjen, 22-kén, ismét leshelyemen voltam s minden figyelmemet lovamra függesztém, melly csalétkül szolgált s mellynek nyugtalansága, félelme s görcsös reszketése a rá nézve közeledő veszélyt árulták el. Rögtön kettős ordítás hallatszott s viszhangzott az egész erdőben. A hang után étéivé, meggyőződtem , hogy az oroszlányok a szemközti hegyol dalról egy ösvényen jönnek lefelé, melly épen a vigályos széléig vezet ; de csakhamar új ordítás tudtomra adá, hogy irányukat megváltoztatták s most már a hegy alatt hosszában elnyúló ösvényen haladnak. — Tervem azonnal készen volt ; elhagytam a csalétket s a hold teljes világától segítve, ovatosan az oroszlányok találkozója felé indúltam. — Az ordítás jelelte útamat s mindig ezt követve haladtam előre ; egyszerre azonban egy rögtöni ordításra hirtelen megállottam, mert az hivém hogy észrevettek. Ep csalétkemhez akartam visszatérni, midőn elfojtott léhzést hallék ismét, melly arra mutatott, hogy ellenem legfelebb 100 métre-nyi távolban lehet tőlem. Kis bokortól elfedve , készen tartottam karabinomat s remélve vártam. E perczben a mintegy 2 kilomètre távolban fekvő arab törzs táborából lövések hallszottak, mellyek folytán nem maradt egyéb hátra, mint átkoznom a véletlent, melly a legkedvezőbbnek vélt perczben hiúsítá meg reményemet. Másnap reggel a hegynek délnyugoti oldalát jártam be, hol szintén látván friss ősapákat, mellyek a tifrécine-i völgy felé távoztak, úgy véltem, hogy a tegnapi lövésektől elriadva, aligha El-Aiun felé nem mentek vadjaim. Megváltoztattam újra tervemet s a Lambessába vezető d'El—K' Sour útra, közel a z e n u m i kúthoz tértem. Az arabok itt azt állíták, hogy Said már rég nem tett náluk látogatást s remény lik, hogy miatta békében fogják végezhetni ramadan ünnepjeiket. — Ez állítás, bár valószínű volt, nem változtatott semmit tervemen. — Sejtelmem nem is csalt, mert esti 8 óra tájban, alighogy leshelyemen megjelentem, két oroszlány közeledett lovamhoz. — Nem tudom azonban mi költhetett bennök gyanút, mert mindjárt ismét távoztak s egy szomszéd osztály tanyája telé mentek. — Azt véltem volna , ők is böjtölnek (mint t. i. az arabok a ramadan ünnepen. Szerk.) ha másnap nem hallom, hogy egy szomszéd nyáj két legszebb ürüjét ragadták el. Hasonló sikerrel még két éjet töltöttem a lesen. Nem győzvén várni oroszlányaimat, azon hiedelemben, hogy valószínűleg más vidékre távoztak : 28-kán felkeresésükre indultam. — Ősapáikon járva , reggeli 11 órakor sürü bokrok és bozótok között, kissé emelkedettebb helyre érkezém, hol nem kevéssé valék meglepetve, midőn két felséges nőstény s három hím oroszlányt, melly utóbbiak egyike óriási nagyságú volt — pillantottam meg. — Ez a nőstények egyikét minden lépésen követte s visszatartá tőle két vetélytársát, mellyek haragúkat ismételt tompa morgással jelenték. Ez azon idény, mellyben a természet felvirúl s a teremtmények egybekelnek : Monstres marines au fond de l'onde, Lions dans les forêts alouettes aux champs. A szerencsés kedvencz gyors mozdulatokkal sürgölődött választotta körül s büszke örömet látszott érezni felette Szinte kétkedtem, váljon szabad-e e szép viszonyt megsemmisítnem ?
