Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861

1861-05-20 / 14. szám

224 A vadászirodalom. (Folytatás.) A lőfegyver lassankinti tökélyesbülése s mindinkább terjedő használata a vadászatnak eddig divatozó módjait idővel kizárá, annyira hogy jelenleg a vadászat gyakorta nem egyéb lövészetnél. A jobb és jobb vadászfegyverekkel a műkedvelők száma is szaporodván, a vadászok eddig külön testületet képező osztálya mindinkább összeolvadt s Winkell a vadászkaszta eltűnését egyenesen a lőfegyver használatának tulajdonítja. — Azonban ennek ép ellenkezője a valóbbszinü. 1779-ben jelent meg : „Versuch einer Anweisung zur Anlegung, Verbesserung und Nutzung der Wildbahnen sowohl im Freuen als in Thiergarten^, Meilin gróftól. — Ezen, valóban klassikai s még a mai viszonyok közt is használható munka, sokkal több tanúlmányosat nyújt, sem mint czíme igéri, mert nemcsak a vadastérek kiszemelése , ellátása s fentartása körüli teendők iránt ad útmutatást, de a vadak természetrajzi leírásával, a különféle fajú vadászebek felnevelésének s idomításának, valamint a kerített vadastéreknek s az akkor szokásos vadászatmódoknak ismertetésével is tapintatosan foglalkodik. Gróf Mellin 1746-ban, Stettinben született s miután otthon elemi tanulmányait bevégezte volna, 1763-ban a braunschweigi Carolinumba vétetett fel, hol az előkelő családok ivadékai kitűnő oktatást nyertek s egyszersmind az udvari élet örömeiben részesülvén, az ehez szükséges műveltséget is sajátjokká tehették. Ezután, később még három évet a hallei-egyetemen töltvén az ifjú gróf, nagy Frigyes király őt az özvegy porosz herczegnő kamarásává nevezte ki, melly állapotában megházasodván, egy figyermeket s két lányt nemzett. 1775-ben átvette családjának a Damizowoktól öröklött birtokait s Frigyes Henrik , utolsó swedti őrgróffal közelebb viszonyba lépvén, ennek vadászataiban részt vett. — Újra ébredt vadászszenvedélyében s későbbi haszon reményében , Swedttöl nem messze fekvő jószágain nagyszerű vadaskerteket telepített, mellyeknek költségei azonban pénzviszonyait annyira tönkrejuttatták, hogy, bár birtokait mind eladta, több évig a legnagyobb szegénységben kellett tengenie. De később a János-rendnek egy adományhelyét nyervén el, legalább anyagilag gond nélkül élte hanyatló napjait. E mű után 1800-ban Mellin még egy másikat is irt : Unterricht eingefriedigte Wildbahnen oder grosse Thiergärten anzidegen und zu behandeln (Berlin, Maurer), mellynek tartalma leginkább a vadaskertek telepítése körül forog. Mellin egyetlen fiát 1801-ben, midőn a hallei egyetemből jövet a Harz erdőn utazott át, egy rabló csapat inasával együtt meggyilkolta. Valamint Mellin , munkájában az elhanyagolt vadastérek körül nagyobb gondot sürget : úgy másrészt F. C. Jester : Die kleine Jagd, für angehende Jagdliebhaber, Königsberg 1797. kimutatja, hogy az átalános vadászat javúlt állapota nem csupán a kisebb vadászat előhaladásában, hanem abban is keresendő, hogy az eddig kizárólagos vadászosztálylyal mintegy szemközt álló dilettantismus annyira elterjedt,