Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861

1861-05-10 / 13. szám

199 kel veendik azon közlésemet, melly saját szemeimmel szerzett tapasztaláson alapulva, az említett jelenségnek még csalhatlanabb bizonyítékául szolgáland. Várokon 1858. tavaszán egy szarvastehenet az erdőt átszegő út melletti tisztáson reggeli órákban ért utói az ellés, mit egy szomszédfalubeli ott épen száraz gallyakat szedegető vén asszony észrevőn s az eliramlott tehénnek szarvasborját hamvassába kötötte és haza vitte. Azonban asszony és pedig vén asszony lévén, nem tarthatta meg a titkot s már útközben kifecsegte azt ; minek folytán erdészemnek a kis csinyt rögtön besúgták, ki ugyanis még aznap visszahozta szülőföldére a tápadó tölgyektől elszakasztott zsenge borját. Szerencsés körülménynek tekinthető, hogy fiatalsága- és napvilágra jötte első perczeiben tett utazásának daczára, minden fogyatkozás nélkül felnevekedett s lön belőle igen fura állat, olly annyira kiilöncz, hogy esztendős korában, midőn csapot hordott fején, a szomszéd falu templomában megjelent a nagymisére, — talán feleletre vonandó a vén asszonyt, ki őt olly fiatalon anyátlanná tette. Több illy különbnél különb kaland és tréfa közt múltak napjai ; időközben beköszöntött a tél s csaposunk nem igen távozott a vadászlak környékéről, sőt nagyon jól érezte magát a bőven kínálkozó és változatos táplálékon , melly ott rendeletem folytán számára felhalmozva volt. Ezen atyai gondoskodást meghálálandó, 1860. tavaszán , midőn szabályszerüleg villássá kellett volna válnia, mindnyájunk csodálkozására tízes fejéket tett fel a csodabogár (bizonyságaid annak, milly jól telelt) s midőn September hava a falomb pirulásával és az agancsárok rigyetésével beköszöntött : ö is olly büszkén járt fel s alá, mint bármellyik veteránja valamelly őserdőnek; holott bár tízes agancsot viselt, de azért rendes agancsárhoz még sem volt hasonlítható ; sőt olly kihivólag támadó kedvet kapott, hogy daczára minden atyai előszeretetemnek, mellyel a szegény árva iránt viseltetém — hűsre tétettem biz én öt s ott is volt egész mostanig, vagy is addig míg büszkesége porba nem hullott s vereshagymához hasonló új gerjedés egy ujabb csodanövés előjeléül nem mutatkozott suta fején. Hány ágú lesz ez évben az új agancs, ez függő kérdés, melly engem — az igazat megvallva annyira érdekel, hogy alkalmasint meghosszabbítom fogsága idejét, ha t. i. pár heti fejlődés olly agancsok birhatásával fog kecsegtetni, minőket csak is a rendkívüli só- és sok tápanyag hatása magyarázhat meg, mellyre ezen ifjoncz legkényelmesebb módon tesz szert. Ellenben ha az idén is, úgy mint tavai történt, agancsa csupán az ágak sokasága miatt lesz rendki vüli s ennek lombársága és egyéb fejlettsége nem felelne meg várakozásomnak, akkor szabad lábra állítandom őkelmét. Ennél azonban még sokkal különczebb állat az én őzbakom ! Ezt párjával együtt tavai kaptam Somogy megyéből ; korára nézve csapos volt, de tulajdonképen csapokat nem hordott soha, hanem a túlságos bőven mért eledel hatása alatt mindjárt előszörre keresztes bakká lön s feltünőleg sebesen fejlődött és igen szép agancsokat rakott újból fel, midőn amazokat elejté ; úgy hogy az egész váltás műtéteiére s az újak tökéletes kifejlesztésére alig kellett pár hétnél több s mostani agancsai a legszebbek közé sorozandók. Mind a két felhozott példából látható tehát, hogy a rőtvad agancsainak mikénti