Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861

1861-05-10 / 13. szám

200 fejlődésére — a télen, sőt egész éven át nyert tápszer minősége és mennyisége milly határozott befolyást gyakorol. Gr. Keglevich Béla. A vadászirodalom. (Folytatás.) Ezalatt, még a 16-dik század folytán, egy új irodalomág fejlődött ki, mellynek tárgya a házi és mezeigazdászat encyclopaediai ismertetése levén, az „Petri de Crescentiis, in commodum ruralium libri duodecim" czímü, 1474-ben megjelent munkán alapúit s e munkának tartalma ismét nagyobbára a rómaiak gazdászati irataiból volt merítve. — Liebhalt : Sieben Bücher vom Feldbau (1579); С. Heresbach: Rei rusticae libri quatuor (1594) ; M. J. Colerus : Oeconomia ruralis et domestica (1591) ; GL A. Boekler : Nützliche Haus- und Feldschule (1666) ; Hochberg : Georgica curiosa oder Bericht von dem adelichen Land- und Feldleben (1682); Florinus : Oeconomus prudens et legális (1702) ; J. J. Beckers : Kluger Hausvater (1747) mind ezen időszakba sorolhatók, s e többnyire igen tartalomdús foliánsok a mezőgazdászaton kivül a vadászatról is terjedelmesen szólanak : de csak a 18-dik század eleje táján fejlődött ki azon tanköri irodalom, melly egy részt H. C. Carlovitz : Sylvi cultura oeconomicájában (1713) az erdészetre, más részt H. J. Flemming : „Volkommen deutscher Jäger und Fischer" czímü müvében (1719) a vadászatra vonatkozik. Ez utóbbi, igen jelesen összeállított munka még mindig a szarvasnak becsapászásáról s kerített vadastérekről szól ; így példaúl az 1 kötet 255 lapján : „Dies ist nun eigentlich das Fundament eines jungen Jägers, die hochlöbliche Jägerei, mit allem und jedem Zubehör gründlich zu begreifen ; auch sowohl die Gefährte eines Hirsches, als den Leithund recht arbeiten und zusprechen zu lernen." A hajtó vadászatról ellenben a 294-dik lapon ez áll : „Obwohl das ParforceJagen zu beschreiben, mir, als einem deutschen Jäger nicht zuzukommen, noch anständig zu sein scheinen möchte : so will ich dennoch hievon auch etwas melden. " Ezután azt mondja, hogy a franczia vadászok azzal dicsekszenek, miszerint csupán ők azok, kik a szarvast, e nemes és bátor állatot, a szabad mezőn hősiesen ejtik el s nem járnak utána ravasz csellel, leplekkel, hálókkal, puskával, csalózással stb, a miért is e hajtó-vadászok eféle fennhéjázó beszédei, köztük s a német vadászok között folytonos ellenségeskedést és ellenszenvet okoztak. A vadászat jelenleg szokásos nemeiről, a cserkészésröl és lesjáratról is csak kevés szóban történik említés. Az előbbit, úgy látszik, csupán üzekedés idejekor gyakorolták a vadásztulajdonosok maguk ; s az erdészeknek az, a körvadászatok idején kivül, legfölebb az udvari konyhára szükséges vad elejtésére volt megengedve. Ezenkivül még a jó cserkészfegyver kellékeit a 284-dik lapon így írja le: „A csőnek kell, hogy az novemberben, a nyilas jele alatt készült légyen ; az ágyazat diófából csináltassék s pedig ollyanból, mellybe a meny kő csapott; a cső alatt pedig egy kevés primi menstrui legyen beenyvezve. E dolgoknak megvan az ö természetes hatásuk, más vélyeknek azonban nem kell hitelt adni. A német kerekes szerszá-