Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861

1861-03-30 / 9. szám

138 minden a véletlenre van bízva ; de eléri a csikó nem sokára 18 hónapos korát s elkezdődik az ídomítás. Előleges begyakorlás után több csikót egymás között próbálnak s illyenkor mindeniknek ráviteles képességét kitanulván, a tulajdonos fogadni kezd. Sokszor megesik, hogy e fiatal lovakat, mellyek eleinte mind kitűnők, gyorsak s egészséges lábúak, kivált ha az idomítás sokáig tart, megveri más valamelly nehéz idomítású ló. Illyenkor azután a tulajdonosnak és idomárnak dolga e kedvezőtlen változás okait kitanulni. Ha mindjárt nem csalódunk is, ha lovunk ugyanazon istállóbeli társait messze felülmúlja ; ha minden kísérletben várakozásainknak megfelel ; ha feltételeink körül még olly jól tájékozzuk is magunkat s minden eshetőséggel számot vetünk : még mindig számtalan esély lehet ellenünk. Lovunk jó, kísérleteink sikerültek, de ki mondja meg, nem leend-e ellenünk más valamelly még jobb ló ? Csupán ráviteles képességét ismerjük lovunknak s nem tudjuk, váljon baleset nélkül elérendi-e idomításának végszakát ? Minden izzasztáskor minket is megizzaszt az aggodalom s alig merjük idomárunk levelét felbontani. Ezután jő a gyorsabb galop, a nagyobb kísérletek s mennyi veszélylyel járnak ezek ! Végre az ügyes, gyakorlott s szerencsés idomár a pályára állítja ki lovainkat. Azonban még itt sincs vége mindennek s még igen sok függ attól, váljon a lovar megteszi-e majd kötelességét, nem jő-e zavarba, követendi-e a rendszabályokat ? — A tulajdonos és idomár utasításokat adnak neki s mindent elkövetnek, hogy ezeket pontosan s önbizalommal kövesse. Végre megszólal a jeladó harang s a lovarokat a mázsáló szobába hívja. Illyenkor a tulajdonosnak is meg kell győződnie, meg van-e lovarának kellő súlya. Ezután elővezetik a lovat; kantár, heveder s kengyelvasak rendben vannak, az indulási sorsszám is ki van húzva, melly kedvező-e vagy nem, nagy kérdés, mert a helyezettől függ gyakran a verseny sikere. Az indulás helytelen volt ! milly bosszúság ! kivált ha lovunk tüzes s látjuk mint emészti hiába erejét ; talán nyert volna, ha az első indulás meg nem hiusúl. Végre megindúl a mezőny : „ez jól, amaz nem jól megy; ez siet, amaz elmarad;" illyen s eféle megjegyzések hallatszanak minden oldalról, mellyek a lótulajdonost még inkább izgatják. Az esélyek változnak — a befelé érkezők már a távoszlopot is elhagyták. Mindenki szemei előtt tartja látcsövét, méri a még közbejöhető esélyeket ; figyel a lovarra, váljon az megtartja-e a szabályokat s elvégre ha a versenyekben olly gyakori balesetek egyike sem éri a lovat, ha az versenytársai között csakugyan a legjobb : milly leírhatlan megelégedéssel látjuk lovunkat, vagy azt mellyre fogadtunk, a sokaság lelkesült ujjongásai között elsőnek érni be ! De még itt sincs vége s csak ha a lovar újólag megmázsáltatván, súlya helyes és semmi kifogás nincs ellene: csak a végzetteljes „Ali right!" után lehetünk bizonyosak győzelmünkben. Olly játék, melly illy sokáig időz a válság körül, mellyben nem magunk játszunk, hanem az egy lótól, lovartól, idomitástól s annyi körülménytől függ ; olly játék kérdjük nem-e eléggé ingerlő s nem okozhat-e mód nélküli örömet, háf benne