Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861

1861-03-30 / 9. szám

139 nyertesek vagyunk ? s ha ez örömet még ama megnyugvás növeli, hogy komoly s egy nemzeti iparágra hasznos ügyet mozdítunk elő : nincs-e jogunk mondani, hogy a verseny érdemes és nemes foglalkozás ? S ennélfogva felhívhatjuk a közönség figyelmét mindarra mi ide vonatkozik, mindarra, mi a versenyek jelentőségét emelheti, fejlődését előmozdíthatja. Ezen szempontból tekintjük a versenyfogadások kérdését s ha kiemeltük a befolyást, mellyet azok a versenyügyre gyakorolnak ; ha ajánlottuk életbeléptetésüket : ép olly élénken lépendünk fel a visszaélések ellen, miket itt a legerélyesebben kell elnyomni, megakadályozni. Egy visszaélés számtalan más helytelenséget von maga után, minők például a fizetések elmulasztása és csalás. Az első magántermészetű ügy s a fogadások kötése ép olly ovatosságot igényel, mint az, kinek váltóját tekintjük készpénz gyanánt ? Az Angliában gyakran előforduló csalásoktól, lómegrontásoktól s több eféle pedig anynyira távol állunk, hogy az ezektőli félelem épen nem szolgálna okúi, a versenyek népszerűségét annyira emelő fogadásokat feltétlenül kárhoztatni. (Folytatása következik.) ч t Vegyesek. — Franczia szalonkák. — Múlt vasárnap — irja Léon Bertrand a Journal des Chasseurs marczius 15-iki füzetében — miután dámvad vadászatunk, mellyben mintegy 20 kopóból álló falka teli hanggal hajtott, olly szerencsésen végződött, mint mindazok, mellyeket a mezőnyre lépésünk óta intézénk : magam a bondy-i erdőben maradtam vissza, a szalonkák vonulását várandó. A hajtások alatt a falkát követvén, két vagy három szalonka" kelt fel előttem s bár vonulásuk valódi idénye csak marczius 15-én kezdődik, azután april 15-éig tart : az enyhe langy időjárás, melly ez idén a szokottnál hamarább állott be, sikerrel kecsegtetett. Az erdőkerülők kivételével, kik folytonosan itt tartózkodnak, kevesen ismerik vidékünkön a vadászat e nemét, mellyet magam, valahányszor alkalmam akad, örömmel szoktam gyakorolni, sőt különös élvezetet találok benne, minek folytán ez, sok egyéb vadászfoglalkozásnál kedvesebb előttem. Tudjuk hogy vidékünkön a szalonkák kétszer egészen különbözőleg vonúlnak, s pedig: őszszel october végén s tavaszszal marcziusban. A szalonka, melly különben is, ha szabad így szólnom, alkonyati madár ; ha bágyadt, nagy fekete szemeit , tollazatának setét színét s repülésének ábrándos, titokszerü csendét tekintjük, sokban hasonló az éj madaraihoz : nappal elbúvik a bozótokban, mocsárok s patakok partjain vagy más félreeső vizenyős helyeken s csak este jő ki a szabadra, hol egész éjjel kukaczokat keresvén, hajnalban ismét szokott búvhelyére költözik. Szokott búvhelyére mondom, mert tökéletesen meg vagyok győződve s mások> kik tanulmányozták s ismerik-e madár szokásait, bizonyára szintén tudják, hogy a szalonka hosszabb vagy rövidebb ideig állandóan megmarad azon a helyen, melly neki leginkább megfelel. Ezt világosan tanúsítja ama körülmény is, hogy bármelly helyen, hol a szalonkák illyenkor meg szoktak fordúlni, ugyanazon időben s