Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861

1861-03-10 / 7. szám

110 ütött ki, mert utolsó szökésemnél már ostromlómnak, ki azonnal mögöttem termett, lapátjai érintettek. Ez egész csellel tehát csak annyit értem el, hogy barátom lakához , melly néhány mértföldnyire volt, 20 lépéssel közelebb jutottam; mert ellenségem ép olly fenyegető állásban vala ismét mellettem, mint ezelőtt. Pár percznyi várakozás után ismét egy harmadik fát szemeltem ki magamnak s hirtelen mögéje futottam, mialatt a szarvas, előbbi gyorsaságával követett. Ismételt percznyi várakozás és ismételt szaladás után a negyedik, ötödik stb. fa mögött valék, melly ízenkinti hátrálással mintegy mértföldnyi utat tehettem barátom laka felé, (mert mindig nyomaimnak, miket ide-jövet hagytam a havon, irányát követtem) amint egyszerre széles tiszta tér nyílott előttem s minden reményemet megszakítá, kérlelhetlen üldözőm elől a legkisebb menhelyet sem nyújtván. így tehát kényszerültem barátomat bevárni, kiről hittem, hogy a mint vadászatáról hazatérve engem ott nem lelend : keresésemre fog indulni. E remény tartott még fenn némileg, mert annyira ki valék már merülve, hogy minden perczben összeroskadni véltem. Nem sokára azután, hogy utolsó menhelyemre értem, vég nélküli bajomra még a hó is esni kezdett s pedig olly sürün, hagy attól kelle tartanom miszerint a csapás a fris hó alatt majd elvész s barátom engem kelepczémben fel nem lelhet. — A jávor még mindig mozdulatlanul állott velem szemközt, csak néha prüszkölt haragosan, vagy kapálódottt dühében első lábaival s azonnal reám törni indult, a mint csak egyet mozdultam ; néha olly közel jött, hogy puskám végével is érhettem s ez szerencsémre új gondolatot ébresztett bennem, mellynek azonnal kivitelébe is fogtam. Már előbb említém, hogy mindenikünk dákossal volt fegyverezve. Az enyém éles volt mint a borotva, hegyes mint a tü s igy — gondolám — ha ellenemet ezzel valahogy megdolgozhatnám, csakhamar végeznék vele. Eszembe jutott tehát, hogy a dákost fegyverem végéhez köthetem s igy rögtönzött szuronyommal üldözőmet megtámadhatom, a nélkül, hogy körmeinek s agancsainak veszélyes közelébe jutnék. A szurony igen hamar elkészült ; dákosomat ugyanis bőr harisnyakötőimmel puskám végén megerősitém, s e hatalmas fegyver helyzetemnek azonnal sokkal kedvezőbb fordulatot adott. Most a jelenet gyorsan közeledett végéhez. A jávor, alig hogy kissé a fa oldala mellett kiléptem, reám rohant, én pedig ez alatt késemet hirtelen bordái közé szúrtam, melly, mint később látám, épen szívét hasítá ketté, minek folytán azonnal összerogyott s a vértől pirosra festett havon hengeredett halálos küzdelmében. tr Alig végzém győzelmemet, barátom is megérkezett a hely szinén. — О szintén bevégezte volt vadászatát, mert mind a három jávort mellyek után indult, elejté s azokat kizsigerelvén, fákra aggatta, hogy haza érkezvén érettük küldhessen. — Az ő segítségével az én jávoromat is kizsigereltük s e műtét után, vadászatunkkal tökéletesen megelégedve, hósaruinkon hazafelé csoszogtunk. (Németből) P- D.