Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861

1861-03-10 / 7. szám

Ill Vegyesek, — Lovas vadászatok Angliában. Míg minálunk a rendkívül mély talaj s a szimatölő északkeleti szelek miatt a falkák tétlenül kénytelenek keverni : azalatt Britannia földén, mellyröl a tengeri langy szellet korán elvitte a havat s kellően felszikkasztá a gyepes talajt, a lovas vadászatok már február eleje óta javában folynak. — A „Field" 4 szarvaskopó , 111 rókakopó és 27 nyúlkopófalka rendes találkozási helyét és óráját hirdeti s hasábjai tele vannak a sok „good run" leírásával, mellyek közül egyet mutatványúl közlünk, mint ollyant, minőre Irlandban évek óta nem emlékeznek. — „A találkozó Castle Moyle mellett volt. A reggel nagyon nedves lévén, a falka csak kilencz óra után bocsáttatott arejtbe. — Róka koma nem volt honn s így mi vagy két mértföldnyire — a barbersforti bozóthoz ügettünk , de ide is sikertelenül.— Azután a Moyne mögötti sziklás bozótos helyre mentünk, hol tavai egy napon három rókát találtunk. S itt csakugyan nem sokára a „Tally ho" kedves hangja ütötte meg füleink dobját s vágtatva követtük a teli hanggal hajtó falka víg zenéjét, olly sebesen a mint csak lehető volt a sok kőfalon át, mellyek itt nem annyira kerítési czélból mint a miatt épülnek, hogy a földek a tömérdek kőtől meneküljenek. — Szerencsére rövid időn kijutottunk e kellemetlen akadályok közül a barbersforti síkra, hol egy második róka kelése miatt percznyi szünet állott be. A falka azonban csakhamar jó nyomra tért s a Dublinbe vivő országúton keresztül az ezen túl fekvő mély talajú földekre hajtott át. — A derék róka innen az öt mértföldnyire lévő Carantrila felé vette irányát, hol a föld kemény és vágtatásra alkalmas , de a vidék nagyon dombos volt, mi — az iram sebességével együtt nagyon elővette lovainkat. Carantrilához közel a már-már szűkölő róka hirtelen fordulóval visszafelé igyekezett. — Idáig már 11 mértföldet vágtattunk s most ismét ama gonosz dombokra kerültünk vissza. Mint tartsák ezt ki szegény lovaink? De csak előre, a falka zenéjétől el ne maradjunk! Túl a dombokon újra mély földre érünk s kimerült lovaink már-már felmondanák a szolgálatot , ha szerencsére kemény útra nem érnénk ki, mellyel egyenvonalban a róka Castle Moyle felé futott s világos lön , hogy hazafelé igyekszik. — Ámde szegény feje utolszor látta rejtjét, midőn azt elhagvá; mert a falka, miután egy majd hat lábnyi magas kőfalon olly könnyűséggel szökelt át, mintha csak most jött volna ki az ebólból — a barbersforti síkon lekapta őt, rejtjétől alig negyed mértföldnyire. — A falka hajtása két óránál tovább tartott s a befutott távolság 16 ang. mértföldnél többet tett ki. Ha a róka nem fordúl vissza, halálánál valóban kevesen lehettek volna jelen." — A legnagyobb istálló most alkalmasint gr. Lagrange és b. Niviére társak tulajdona, kik a jövő franczia és angol versenyekre hetvenkilencz lovat idomíttatnak. — Rarey bajban. — Mr Offutt New- Orleansban pört indított Rarey ellen s 100,000 dollárt követel rajta, mert úgymond ő tanitá Rareyt a lószelidítés mesterségére 1850-ben s ez utóbbi 50 dollár fizetésére kötelezte magát annyiszor a hányszor a titkot bárkinek felfedezi, s továbbá, mert ö (Offutt) a lószelidítésről egy kéziratot adott át Rareynek, mellyet ez saját munkája gyanánt nyomatott ki.