Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861

1861-03-10 / 7. szám

99 I Az ügyek vitelével megbízott személyek kétségkívül eddig is a legjobb akarattal jártak el kényes és bajos teendőikben , de a versenyügyben járatlanok valának, • míg ellenben Grandhomme, ki szolgálat készsége — becsületessége s eszélyességével magát nem csak az egylet hasznának feláldozni , de mindenkivel megkedveltetni is tudta : a reá bízottakban igen hamar meghonosúlt. Neve mindazzal, mi a versenyekre vonatkozik, kapcsolatban áll. A lovaregylet keletkezte óta a versenyek körül fenállandó szabályok még nem voltak határozottan megállapítva s a francziák mindenben az angol codexhez tartották magukat, melly bár a maga nemében kitűnő is , a franczia szokásokhoz és körülményekhez nem volt mindenkor alkalmazható. Az egylet tehát bizottmányt nevezett ki, melly e kérdést megvitatván, az 1840. marczius 5-iki ülés elé új alapszabályokat terjesztett, mik el is fogadtattak. A közfigyelem mindazt, mi a lófajok javítását illeté, élénk érdekkel követte, számtalan röpirat szólt e tárgyhoz, sőt még a követek-házában is tüzes vitákra adott az okot, az országos ménesek budgetjére vonatkozólag. — A lovaregylet irányát hol megtámadták, hol ismét védték; az azonban a vitatkozások közt csak erősödött s napról napra előbbre haladott, a mint a hadügy- s kereskedelmi-minister között komoly öszszeütközés történvén, ez az egészet sajátságos bonyadalomba sodorta. — Grammont herczeg, Oudinot és de Girardin tábornokok, Moskowa herczeg, Torcy marquis s mások, irataikban vagy az egyiknek vagy a másiknak fogták pártját s midőn azután az 1840-iki események folytán az országnak igen sok lovat kellvén kiállítania, tapasztalák, hogy a belföldi segédforrások erre elégtelenek : ez a hadügy- és kereskedelmi ministérium között mély meghasonlást szült, melly meghasonlásból keletkezett viták leginkább kiemelék fontosságát ama czélnak, mit a lovaregylet magának kitűzött, a miért is ez egylet el nem maradhatván fejtegetésétől a kérdésnek, mellynek megoldása saját főfeladatát képezte, 1842-ben egy nevezetes röpiratot bocsátott közre, melly ez ügynek végleges rendezésére nem maradt befolyás nélkül. A sok fáradság s ernyedetlen kitartás azonban nem volt elveszve ; az egylet folyton gyarapodott, a díjak száma növekedett s az ország minden részében, a Jockey-club mintájára, hasonló egyletek alakultak, .annyira, hogy az 1848. februári forradalom — bár ez ügyet általa veszélyezettnek lehetett hinni — semmi káros befolyással reá nem volt, sőt inkább a köztársaság ezen iparág fontosságát elismerve, felvirágzását s kifejlődését könnyíteni, elősegíteni iparkodott. A versenyek — bár ez évben nem a Marsmezőn — minden forradalmi mozgalmak daczára megtartattak. A versenyügy lendületét semmi sem vala képes többé feltartóztatni, az idomítás alatti lovak száma mindig szaporodott, annyira hogy a chantilly-i gyep számára külön rendszabály lön szükségessé, mellyet gondosan kidolgoztatván, a választmány megerősített. 1858-ban nyittatott meg a versenyterem, hogy abban a lóügy kedvelői hetenkint kétszer összegyűlhessenek s a lótulajdonosoknak alkalom nyíljék versenyfogadások kötésére. Mint minden, a mit a lovaregylet alkotott, úgy a versenyterem is óvatosan s eszélyesen lön rendezve ; mert elősegítvén a fogadásokat, az ezek körül fel7*