Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861

1861-03-10 / 7. szám

98 tavaszszal ismét összejövendnek, a vadászatról visszatértük után a leendő versenyek programmjának részleteit állíták össze. Az orleans-i berezeg ez egyletet azonnal helyben is hagyá, melly azután magát bámulandó sikerrel szervezvén s kifejtvén , a chantilly-i versenyek meg lőnek alapítva s jövőjük biztosítva, később pedig olly hirnévre vergődtek és Chantilly a sportvilág előtt olly nevezetes helylyé vált, hogy el nem mulaszthattuk ezen minden esetre érdekes részletek feljegyzését. Térjünk azonban ismét a lovaregyletre vissza, melly et önkény tes aláírásai gyűjtésében hagytunk el. Helyzete ennek mindeddig még csak kezdeményező s bizonytalan volt ; semmi állandó eredményt még el nem ért s csupán megszilárdulás után törekedett, mit azonban nem sokára el érvén, szabályszerüleg szervezhette magát. 1834. novemberben végre megalakult a Jockey-club-kör, mellynek részvényei egy évre valának kötelezők s ezek befolyt összegének egy része a club költségeinek fedezésére, másik része pedig verseny díjakra fordíttatni határoztatott. E kör megnyitása s felavattatása Normandie úr rendezése mellett s Seymour Henrik lord elnöklete alatt 1835-ben a boule vardon ünnepeltetett meg s annak elnökei voltak : 1835-ben de Normandie úr; 1836—1849-ig Moskowa herczeg; 1849— 1853-ig Delamarre Achiles gróf; 1853-tól mostanig de Biron marquis. Az 1835-dik évet a versenyekre nézve még fontossá tevé a Jockey-club díjának alapítása is, melly mindig a legélénkebb érdekkel találkozik. — Az alapító tagok választmánya ugyanis 1835. junius 24-kén szavazott meg a chantilly-i gyepen 1836-ban kiadandó 5,000 franknyi díjat, melly april 24-ére levén kitűzve , azt Seymour Henrik lordnak Franckja nyerte el. E díj később 1840-ben 7,000 frankra, 1847-ben 10,000-re, 1854-ben 15,000-re s 1855-ben 20,000 frankra szaporodott. Az összes-gyülés végre 1836. februárban az alapszabályokat előterjeszté s megerősítette , mellyeken azóta az összes-gyiilések ismételve tettek változtatásokat. E lovaregylet hatásköre napról napra tágabb s részvényeseinek száma mindig magasabb lett, mert mindenki iparkodott tagjává lenni ezen hasznos czélra törekvő társulatnak, melly jelszóúl ezt választá : „Faire le bien en s' amusant." A „rue du Helder"-ben levő helyisége az egyletnek nem sokára szűk lön s tágabbat , alkalmasabbat kellvén keresnie : a rue Grange-Batelière s a boulevard sarkán álló nagyszerű Debruges-Duménil palotába, Lesage hajdani lakába költözködött át. A mint az egylet gyarapodott, a közönség is napról napra jobban felfogta az érdeket és hasznot, melly a lóversenynyel karöltve jár s Versailles városa az elsők között volt, mellyek a lovaregylet kezdeményét követték. E város a vállalkozóknak versenytért adott rendelkezésük alá ; díjat alapított s ezekre nézve magát az egylet pártolására méltóvá tette, melly ott a versenyeket 1836. május 3-kán nyitotta meg. 1837, 1838, s 1839. évek jelentékenyebb események nélkül multak el, kivéve az 1837. elején történt szerencsés változást az egylet ügyszemélyzetében, melly érdemes arra hogy feljegyezzük : t. i. Grandhomme úrnak a lovaregylet titkárává történt kinevezését.