Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-12-30 / 36. szám

579 vaglásban irányra érvül szolgáljon. — Órámat teljes nyargalásközben vettem ki s egyszerre lánczcsörgést haliván, midőn erre feltekínték, tíz lépésnyire magam előtt egy kettős fogatú terheit szekeret láttam, mellyel már már összeütközendő valék. Nagy ügygyei bajjal sikerült még is keményszájú lovamat a szekérútból kifordítani ; ez alkalommal azonban lovammal, mellynek első lábai összekeveredtek, felbuktam"— még pedig úgy, hogy a ló alá kerültem s nem birtam felkelni. A ló felugrott, én is ugyanazt akartam tenni s csak e kísérletnél jöttem rá, hogy ballábam csuklója egészen kimarjúlt. - Ugyanazon pillanatban megragadtam aló ballábának csánkját, melly lépésközben ép akkor emelkedett s engem is felvonva jobb lábamra állni segített. Kezembe kaptam a kantárszárat s fel akartam ülni, de nem bírtam, mihez képest kénytelen valék — a kantárszárt el nem bocsátva — a ló farát megkerülni s a másik oldalon kisérleni meg a felülést, mi szintén nem sikerült, mert lovam nagyon nyugtalan volt. Szerencsémre tőlem vagy negyven lépésre egy útcsináló dolgozott, kire rákiálték, jönne segíteni s tartaná lovamat, mit ez meg is tőn. Nagy erőfeszítéssel vetettem magam a nyeregbe s a mint a ló érzé, hogy hátán ülök — neki rugaszkodott , az útcsinálót íeldönté s nekem annyi időt sem hagyott, hogy ballábamat a kengyelvasba tegyem. Azonban visszafordultam a nyeregből, látni mi történt az litcsinálóval; ez sértetlen kelt fel s ballagott tova, mire én is megnyugtatva lovagoltam odább s újra órámat akartam nézni a sebes iram közben, megtudni mennyi időt vesztettem a bukással és felkeléssel; de ezt nem tudhattam meg, mert órám eltört és megállt s én csak sejthettem, hogy körülbelül 11 perczet tehet az időveszteség. Folytatván lovaglásomat, ezt a visszútban rendkívül megnehezítette—először a,kimarjúlt izomcsukló, másodszor az időveszteség, harmadszor az eltompúlt patkózat és negyedszer ama körülmény, hogy szombati napon Bécsben hetivásár lévén, a visszatérő szekerek az utat nagyoD ellepték. — Simmeringbe érve, hol jobbra balra sok a vendégfogadó, lovam az etetés láttára s az istállószagra minduntalan be akart térni s én csak hajrá ! kiáltással, minőt agarászatnál ha nyúl ugrik használunk, birtam ót mindannyiszor tova indítani. A Wien folyó hídján két szekér közé szorúlva szintén lassan haladtam. Mindezen akadályok daczára azonban a kitűzött czélponthoz t. i. a Hattyú fogadóhoz 41percznek rövid időtartama alatt értem el—s így egy német mértföldre perez esik, miután a belovagolt távolság 4 német = 20 ang. mértföldet tesz. Egy ang. mértföldre tehát 2 perez 3 mp. esik. Leszámítva all perez időveszteséget, a lovaglásra tényleg 30 perez maradt fel s igy 1 német mértföldet valóságban 7,1 perez alatt, 1 ang. mértföldet 1,1 perez alatt tettem hátra. E parasztié érdeméül meg kel) még jegyeznem, hogy e nyargalás után olly kevéssé volt fáradt, miszerint 8 német = 40 angol mértföldet versenytérre alkalmas talajon 1 óra alatt könnyen elvégezhetett és igy 5 illy lóval 40 német mértföld 5 óra alatt lett volna meghaladható. Nekem e magyar törzsló sebességéről és szívósságáról sejtelmem sem volt.