Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-12-30 / 36. szám

580 Idővel arra idomítottam ki, hogy ha korlát felé vezették, átbújt alatta. Pokrócczal kellett a korlátot elfedni, hogy lovasával átugorjék rajta. Egy ízben beszélgetés közt említém, hogy a pozsonyi Zöldfa fogadótól Bécsbe a Hattyú fogadóig—mi tíz német mtföldet tesz—négylovas fogattal 3 óra alatt már kétszer elhajtottam , megjegyezvén , hogy soha máskép mint ügetve nem haladtam. Találkoztak ellenmondók, kik — anélkül, hogy kivánnám, hármat egy ellen fogadni, jelesül 100 aranyra 300-at tenni ajánlkoztak, hogy ez utat a mondott idő alatt nem végzem be. t En az ajánlatot rögtön elfogadtam s meg is nyertem, mert kétlovas fogattal 2 óra 36 perez alatt értem helyre, kikötvén azonban , hogy Pozsonyból a Duna jobb partján a hídfőnél indulok, a czélpont pedig a matzleindorfi sorompó legyen. Mihezképest 1 német mértföldet 16 perez alatt tettem hátra. Czélhoz érve, lovaim olly kevéssé voltak fáradtak, hogy én az ezernyi néző jelenlétében ajánlkoztam azonnal visszahajtani, magammal egy tanút vinni s a 9f mértföldet 3 óra alatt bevégezni. A fogadásra nem akadt többé vállalkozó. E két ló saját nevelésem volt; neveik: Hegyes és Krumpli. A leghosszabb ugratást egy pardubitzi toronyverseny alkalmával egy Redcap nevü pirosderes kanczán vittem végbe. E ló apja Hackfall, any. Jungfrau volt. Az ugrás egy füzfaiiltetvényen keresztül történt, mellynek túlfelén egy kiáradt patak folyt. Ezen ugrást részrehajlatlan emberek, az ott lóvö urak idomárjai, kik azt a lehető legveszélyesebbnek tartották — mérték meg. Az ugrás szélessége 4 ölet, 3 lábat, 9 ujjat és 3 vonalat tett. Gr. Sándor. Az afrikai vadkan. Eféle vadászatokra az arabok rendesen nagy számmal gyűlnek össze, gyors iramú lovaikon s forgatván fejeik felett hosszú damaszkesövü fegyvereikel, örömujjongások között indulnak a lövéseikre méltó vad felkeresésére. Az afrikai vadkan e vidékeken azon hirben áll ugyan, hogy nagyon békeszerető , mindemellett agyarai ép oliv szilárdak s élesek mint európai rokonaiéi s ép úgy mint ez, képes eszélytelenül támadó ebeket szétszakgatni s az útjában álló emberek és lovak belét ontani. Nálunk — bár tévesen — azt állítják, hogy az afrikai vadkan nem olly veszélyes állat, mint az európai. S mi e hibás állítás oka? Az, hogy kik ezt vitatják, az afrikai vadkant a párduezhoz és oroszlányhoz hasonlítják, mellyeknek vérengző jelleme más alsóbb rendű állatokét mérhetlenül felülmúlja s nem gondolják meg, hogy az európai vad. kan, félelmetességét csupán e hatalmas pályázók ott nem lété ek köszöni. Midőn a vadkanra nagyobb vadászatot rendeznek, az arab főnökök s a nagy