Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-12-30 / 36. szám

Vadászrajz a tyroli havasokból. (Vége.; Ragg most elemében úszott s az egyik vadászadomát a másik után beszélte : mint cserkészett ö ezzel meg azzal az úrral , mint élte meg ezt és azt —s ha arra kértem maradna csendesen, mert ki tudja nem bukkanhatunk-e zergére, mindig a biztosan oda vetett : „oh itt nincs semmi"-vel felelt. Ennek következése az lön, hogy nem sokára ismét zerge füttyentett és fel a csúcsnak szökellett. Vagy öt perczig ezután elhallgatott, de akkor újra kezdte s nem is engedé magát zavarni. Különösen egyremásra dicsérte hegymászó tehetségemet. Ez itt a közönséges hízelgés; ba a rónatáji vadász a begyvidékivel együtt jár s a mászásban némi ügyességet fejt ki, az utóbbi már kifogyhatlau a dicséretekben, de magában azt gondolja : „na csak ide vagy odajönnél velem egyszer, majd szépen ott rekednél." — S részben igázok is van és a dicséretet komolyan is vehetik, mert a sík lakóját olly merevnek és ügyetlennek képzelték , hogy meg vannak lepve, ha ez a cserkészösvényen túl is képes velük haladni s ezért a legkisebb rendkívülit is nagyba számítják neki. „Pedig szentül hittem, hogy elhibázta" ; ismételé minduntalan. — „Nagyon gyorsan ugrott a henyefenyő közé. De szégyen is lett volna, ba nem kapjuk meg a bakot." A hátán vitt zerge súlya legkevésbé sem látszott ránehezülni s gyorsan és 36