Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-11-30 / 33. szám

535 Most mondjunk egyet mást a négyes fogat hajtása felöl a kocsibakról, vagy mint mondani szoktak : á l'anglaise. Mielőtt négy lovat összefognánk, ezeket párosan jól be kell iskoláznunk. — Főleg a rudasoknak kell biztosaknak lenniök, mert ezektől fiigg többé kevesbé az egész fogat biztossága. Túltiizes rúdas lovak, mellyek könnyen felhevülnek, nem akarnak hátra maradni s a zabolára nehezkeduek, nem csak a kocsist fárasztják el, de a biztos kocsizást is egészen lehetlenné teszik. Az első lovak élénk s átalán szép tartársuak legyenek. A négyes fogatban mindenik lónak saját elnevezése levén, mindeniktől különös tulajdonokat követelünk s így erről itt néhány szót fel kell jegyeznünk. A rúdas lovak közül ép úgy a négyes, mint a kettős fogatban a balt nyergesnek, a jobb oldalon állót kezesnek vagy rudasnak nevezzük. — A nyergesnek valódi iskolamesternek kell lennie s ezért a fogat legerősebb, legbiztosabb lovát a nyerges helyére szokás befogni. Ha a hátulsó lovak nem egyformák, akkor Hidasnak a nagyobbat s nyúlánkabbat kell választani. Első lovaknak mindig az élénkebbeknek kell lenniök, ezeknek a rúdasokbozi nagyságaránya felett azonban kétféle a nézet: némellyek azt követelik, hogy az első lovak kisebbek, mások ellenben, liogy nyúlánkabbak, de nagyobbak legyenek a hátulsóknál. A megválasztásnak ez utóbbi módja Lengyelbonban szokásos és a fogatnak tetszetős tekintetet ad. Az első lovak közül azt, melly a baloldalon áll, gyeplösnek nevezzük. Ez úgyszólván az egész négyesnek vezére, miért is szép nyakállásunak és tartásunak s egy méretii járásúnak kell lennie; heves is lehet és néha vágtatásba is kaphat — ez a fogatnak csak annyival élénkebb külsőt fog kölcsönözni. A jobb oldalon álló első ló a kisafás, ennek a kettő közül a nyugodtabbnak kell lennie. Mi a befogás módját illeti, ismételjük, hogy ba választékos módon akarunk kocsizni, lovainkat a lehető legrövidebbre kell fognunk. Ha az első lovak nem egészen biztosak, akkor tanácsos ezeket X\ láb hoszszuságú szijjal a sziigyelön egymással összekötni, ne hogy, ba netán ragadnának vagy bokrosokká lennének, különböző irányban szétválhassanak. Az elölovak gyeplőszárait, az angol négyes fogatnál, a rúdasok kantárfőjén megerősített karikán átvonva, veszi a kocsis kezébe, vagy a rúdas lovaknak hámján levő gyeplökarikákba csatolja ; a magyar módra befogott négyesnél pedig a hosszú gyeplöt, a hátulsó lovak kantárföjének belső oldalán levő gyűrűkön fűzik át s azután mind a négy gyeplöszárt fél közidomu kemény bőrfogantyúvá csatolják össze, s ezt a kocsis bal kezében tartja. Az angol négyes fogatnál egyenlő, együtemű menetet kívánunk s legfelebb a gyeplösnek engedünk hébekorba néhány vágtaugrást, mert más lónak vágtatása igen rút hiba volna. — A kocsisnak is több ügyességgel kell a gyeplő mint az ostor kezelésében bírnia s jól idomított lovaknál a helyes vezérléshez tökéletesen elégséges, ba az első lovak gyeplőszárai a bátulsók hámkarikáiba csatolvák, — A