Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-11-30 / 33. szám

536 kocsisnak e módon csak két gyeplőszár van kezében s a kezelés is sokkal könynyebb; de természetes, hogy a mondott gyeplőszáraknak annyira hátul kell becsatolva lenniök, hogy azokat a kocsis szükség esetében megragadhassa. Idomításkor rendén van, lia a kocsis minden egyes gyeplőszált különösen vesz kezébe s illyenkor azután azokat bal kézzel a következő módon tartja. Mutató ujja felett bocsátkozik ki az első lovak bal gyeplőszára , közép ujja felett a rúdas lovaké; negyedik újja felett ismét az elölovak jobb gyeplőszára, kis újja felett a rudasoké. A kéz erősen marokká csukódik, a hüvelyk újj pedig keményen reá szőrül. Hogy egyes gyeplöszárt, megrövidítsünk , azt a mennyire szükséges a jobb kézzel a balnak újjai közül kihúzzuk. Négyes fogatnak helyes kormányzásáraátalánoselvet lehet felállítani, mellynek követése minden részletes esetre felvilágosítást ad. Soha sem szabad elfeledni, hogy a rúd a kocsi irányát határozza meg s hogy minden kocsizásnál fő dolog a kocsi kormányzása levén, a rúdnak kell mindig a fordulat zsinórmértékéül szolgálni s az előlovaknak a rúdasok után intézniök menetüket. A rúdas lovak képezik tehát a sarkpontot, ezek vonják a kocsit s így azután egyébre nem kell ügyelni, csakhogy az első lovak a helyes távolban, vagyis a szerszámban maradjanak s hogy a fordulatok, hol a tér engedi, köridomuak legyenek. Szük fordulási térnél az első lovakat vissza kell tartanunk s a fordulatot, a köridomrai tekintet nélkül, a hátulsó lovakon kell kivinnünk, mialatt az első lovakat úgy vezetjük, a mint azt a tér engedi s csak akkor eresztjük ismét a hámba, mikor az akadályon túl vagyunk. Ki tehát a fontos szabályt szem előtt tartja, bogy a rúd az egész fogatnak szabályozója s ki a rúdat kellőleg kormányozni tudja, az soha ügyetlenül, de némi figyelem mellett választékosan bajtandja lovait. Az á Tanglaise négyes hajtásnál tanácsos a lovakat könnyű zabolával ellátni. Ha a lovak nyakban hajlékonyak t akkor a vezérlésnek e módja által igen tetszetős alakot nyernek s könnyen kormányozhatok. Támzabla ellen minden könynyü fogatnál ismételt óvást emelünk, — e kényszer csak hintó elé való. Előbb említést tettünk a felől, miként kezeli a magyar kocsis gyeplőszárait. A magyar négyes fogatnál azonban fődolog a czihogónak kezelése. A magyar kocsis fogatát leginkább ezzel vezérli, mellyet ö csodálatra méltó ügyességgel tud használni. Senki a világon vakmerőbben , jártasabban s gyorsabban nem bajt mint ö, sallangos négyesével, dobogó vágtatásbau a pusztán végig, míg lovai fejeiket kifelé tartják g a gyeplős orrát felfelé emelvén , a rívó csengetyüt hordja. Sajátságos neme a magyar fogatnak az ötös: három ló elől, kettő hátúi. — Ötödikül többnyire valami különös szépségű, tüzes lovat fognak jobbra az elsők mellé s azt jó hosszúra kötik kifelé, úgy hogy majd mindig vágtatva halad. A valódi magyar kocsisnak ügyességéről a czihogó használatában csak úgy