Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-09-30 / 27. szám

437 kerített helyre, megragadott egy bikát vagy lovat, s azt árkon, sövényen átvivé, hogy valamelly patak mellett kénye szerint felfalhassa. Az adó, mellyet a sivatag ura hajtott be, húszszorta terhesebb volt annál, mint mit a győztesek követeltek. Midőn Gérard megjelent mint szabadító, eleinte őrültnek hitték öt. Ez ellenséggel, melly ellen az arabok hadseregeket szoktak volt küldeni, mik nehezen vívták ki s drágán fizették a győzelmet, ez ellenséggel a spalii küzdeni s rajta egyedül maga győzedelmeskedni akar! Midőn azután a lehetlennek hitt csudát véghez vitte, ha nem is épeu istennek, mindenesetre (habár keresztyén volt is) Allah közel barátjának s a próféta unokaöcscsének tartották. És ő e csodát hnszonháromszor ismétlé. Tetteit maga adta elő. E párbajok, mellyeket két állatkirály vivott szemközt egymással s mellyeknek egyedüli tanúi csak a rezgő csillagok s a lakomát érező sakálok és keselyük voltak, valóban olly anyagot nyújtanak az elbeszélésre , minek nincs szépítésekre s ügyes tollak ékitéseire szüksége. Gérard egyszerűen kardjával hegyezte meg tollát s vadásznaplójának jegyzeteiből olly könyvet állított össze, mellyet mindenki a legélénkebb érdekkel olvasott. Valamint ö, úgy Bombonnel is elbeszélte hasonló egyszerűséggel csodálatos vadászatainak folyamát. Megvallotta , hogy a tollat kevesebb biztossággal kezeli a puskánál; azonban puskája jól szól s naplója ép olly igen érdekelt minket, mint elődjeé. Az oroszlány- s párduczölő között veszélyekben, érdemekben s dicsőségben folytonos vetélkedés áll fenn. E vetélkedést a két iró vadász a vitázatnak egy nemében nyilvánítja. Gérard egészen oroszlányai részére levén hajolva s nem méltatván a harczra csak e nagy fakó és sörényes kényurakat, úgy látszik mintha megvetné a sivatag többi zsarnokait s a párduczról igen kevés tisztelettel szól; Bombonnel pedig az afrikai párduczokat tevén különleges tárgyává, e miatt vitába vonja őt. Mi, kik puskáink végén gyenge foglyoknál s félénk nyulaknál egyebet sohasem láttunk (mellyek közül többen , ha a miénken kivül más ólmot nem kaptak, még most is szaladuak vagy röpködnek) mi nem elegyedhetünk a Sz. Hubert két mesterfia közötti vitának eldöntésébe; mindazáltal a nélkül, hogy az oroszlány iránt igazságtalanok volnánk — megvalljuk : miszerint a párducz nem kis tiszteletet gerjeszt bennünk. Képzelvén magunknak egy több métrenyi hosszúságú s 200 kilogramm súlyú macskát, melly 36 lábnyi szökéseket teszs karmainak egy csapásával ökröt öl: meg . fogjuk vallani, hogy e szörnyeteg mellett az ember nem jelentékenyebb az egérnél. Szerencséjére azonban ez egérke lélekkel s czélfegyverrel van ellátva. De mennyi szükséges mind e mellett ahoz : bogy e czélfegyver kellő súlyú, eléggé biztos, rendes szatymával, vagy vas fogantyús kúpgolyóval töltve legyen ! Mennyi szükséges ahoz, hogy e lélek kitűnő szervekkel, szilárd karral, biztos szemmel, hideg, rendíthetlen vérrel legyen ellátva s e szerveket használhassa a nélkül, hogy a kar reszketne, a szem megzavarodnék! Az oroszlány, mellynek büszkesége nagyobb dühénél s melly csellel nem él,