Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-09-30 / 27. szám

438 megtámadöjával szemközt nyugodt és nyílt önhittséggel viseli magát, mi időt ad a fegyver irányzására ; világos nappal a fegyveres ember szemei előtt e nemes állat megáll, széttekint s laza gondatlansággal basrafekve , várja a golyókat; éjjel, ha a csalfalatra jö, a nélkül, hogy az őt leső vadászt látná, járása ismét lassú, kimért s mennydörgésszerű orditásával adja közeledtének jelét. A vadász igy tudósítva kiszámíthatja lövését. Azonban szükséges is liogy azt jól iutézze : a golyónak pontosan a vállapot kell érnie s a szivet átfúrnia, vagy pedig az agyat áttörvén, vagy a szemen behatván, a velőt szétzúznia, mert csak így ölheti meg ez állatot egyszerre; minden más, bár halálos seb is azt csak bizonyos idomulva dermeszti meg, egy másodpercz pedig elég arra: hogy a megsebesült oroszlány mint villám rohanjon megtámadójára s öt felizgatott haragjában, még ép erejének súlyával lesújtsa. Számosakból álló vadászcsapatok golyóitól át meg átlyukasztott, tizszer megölt oroszlányokat láttak már, de erejük még mindig nem volt kimerítve. Egészen véresen rohantak megtámadóikra s csak megboszúltan haltak meg emberek és lovak eltorzított testein. Ez mindenesetre rettentő ellenség. De a párducznak ereje és bátorsága nem sokkal kevesebb; dühe talán még több. — Mindenekfelett ez utóbbi sokkal ravaszabb , és nehezebb öt megközelíteni; s ez az, mi leginkább okozza és képzi a veszélyt. A vadász hallja jöni az oroszlányt; sokszor látja öt mint halad előre s megállapodván— fegyvere végére veheti; de nem hallja, nem látja közeledni a párduczot. Az egyetlen jel, miből ennek közeledését következtetheti : a csalétkül szolgáló állatnak csende és félelme, melly ösztönénél fogva a dúvad közellététöl borzad. Egyszerre valami roppant tárgy ugrik ki a sűrűségből, vagy valami térmélyedésböl, hasítja a reszkető léget s a csalfalatra roliau, mellyet a reá zuhanó súly maga összezúz; — ez a párducz. Míg áldozatát szétszaggatja s auuak meleg vérét issza, addig gyorsan kell lőni s ügyelni, nehogy a czélbavétel zajjal történjék, mert egy második szökésre a párducz könnyen az eltakart leshelyen hasztalanul guggoló vadászon teremhetne. A mód, mellyen Bombonnel a csalfalattal eljár, annyira vakmerő, hogy az arabok azt, valamint Gérard bátorságát is egyenesen őrültségnek nézik, s e mód illy gyorsan támadó ellen irányában a veszélyt is tetemesen növeli. Közönségesen sokáig kell az oroszlányviadornak s párduczölőnek e borzasztó vadat keresnie, melly többnyire maga is vadászik s mellyet a sivatag lakói nem igen üldöznek. — Azok kik kerülik , néha találkoznak vele; Gérard és Bombonnel azonban sokszor egész éjeket töltöttek magányos helyeken , hogy öt lövésre kaphassák s illyenkor a fáradságot sokkal nagyobbnak találták a veszélynél. Bombonnel azon volt, hogy csalétkét a lehető legczélszerübbeu állítsa fel. A kecskének, mellyet magától 20 lépésnyire egy czölöphöz szokott kötni, sokat és nagyon kelie mekegnie, hogy a párduczot oda csalja; minek folytán azon ötletre jött: (e miatt azonban mentekezik) bogy a szegény állat füleit sőt nyelvét is átlyukasztván, ezeken zsineget vonjon keresztül, mellynek kegyetlen rángatása, azt fájdalmas panaszhangokra kényszeritendi. Azonban e kinzás eredménytelen volt, mert a kecske, megérezvén a dúvad közellétét, elhallgatott s hagyta a vadászt zsi-