Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-09-20 / 26. szám

Vázlatok saharai vadászéletemből. (Vége.) Az elejtett bak feltöretlenül három mázsát nyomhatott, pompás, férfikar vastagságú, félhold idomú kampói felfelé voltak görbülve; szőre elől hosszú miut a bölényé, mellyliez alkata is hasonlit; csülkei erősek, körmei nagyok csapája is olly an mint az ököré, szőre vereses sárga s a kis Atlaszban a mi zergénket pótolja; életmódja is ollyan mint ezé, egyébiránt még jóformán idegen előttünk s nincs eléggé megismertetve. Leo Africanus, ki 1480-1490 között Afrikát beutazta, leirja ugyan ez állatokat, de csak az akkori idők sajátságos felületességével s igen meseszerüleg, miért, minthogy ez után négy évszázadig a Sahara déli széleit senki be nem járta, a tudomány ezeket ép úgy, mint az egyszarvút, a regevilág számtalan állatai egyikének tekinté. Midőn azonban a francziák a mostani Oran tartomány belsejébe tovább hatoltak s El-Aghrát elfoglalták : tág térségek nyiltak meg a tudomány gazdagítására s akkor került az első Feschtall, mellyet a térdein lévő H láb hosszú szőreért Moufflon á m a n c h e 11 e s - nek neveztek el, a Jardin des plantes-ba, hol azt magam is láttam. A tangeri angol consul Drummond Hay ugyanakkor szintén küldött egyet a londoni zoological gardenbe, mellyet basonlag láttam , ezek azonban a vadon élűkhez nem is hasonlíthatók, alig nagyobbak a dámvadnál s a mi égaljunk, úgy látszik, nem igen kedvező nekik. 26