Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-08-30 / 24. szám

387 a lovardában eleinte nagy s azután mindig kisebb és kisebb körökhez szoktatjuk. Hogy a ló oldalaiban hajlékonyságot nyerjen, annak elerésére a lábszárak tehetnek legtöbbet erélyes és határozott működés által, mellyeket ez esetben, ha megkívántatik, néha a sarkantyúval is lehet pótolni. A lovar e köröknél lovát percznyire se eressze ki hatalmából s azon legyen, hogy mennyire csak lehetséges az előtagot mindig az utótaggal egyesítve tartsa, mert csak így fog mathematicailag is köridomu kört képezhetni. Ha csupán az előtagot vezeti a körön, akkor a ló fara mindig inogni fog s vagy a körvonalon kivül, vagy azon belül menend, a mi nem csak az eddig már annyira mennyire kieszközölt tiszta járást, hanem a lónak tagjait is, nevezetesen derekát és vállait nagyon rontja, mert így neki a menés sokkal több erőlködésbe kerül mint akkor, ha i ndesen összevéve saköz belseje felé eső oldalán kissé meghajtva, egészteste ugyanazon vonalon halad. Például keressünk hasonlatot a kocsiban, mellynek két első kereke helyettesíti a lónak első lábait, a két hátulsó annak hátulsó lábait, míg ezekhezi viszonyban a rúd megfelel a főnek, a nyujtófa pedig a ló derékcsontjának. Menjünk most a kocsival sikos jeges útra s forduljunk ott kisebb nagyobb körökben, azt fogjuk tapasztalni, hogy: ha lassan haladunk, a hátulsó kerekek mindig belül járnak ama vonalon, mellyet az elsők képeztek, ha pedig gyorsan , akkor mindig a körön kivül tétováznak s ezt azután úgy mondjuk, hogy a kocsi farol. — Minél nagyobb a kör, annál kevesbé, minél kisebb, annál inkább fog a kocsi farolni s minél inkább farol, annál több erömegfeszitésbe kerülend a lovaknak annak vontatása és pedig azon erömütani oknál fogva : mert a kerekek között nem áll fenn a megkivántató összhang. Ha a kocsinak hátulsó kerekei sokkal magasabbak az elsőknél, akkor a hátulsó résznek súlya inkább előre bocsátkozik s ez által a hátulsó rész az elsővel szorosabb kapcsolatba jő; mint ellenkező esetben, ha a hátulsó kerekek alacsonyabbak , vagy csak olly magosak is mint az elsők , a sebes haladásnak természettani törvényei szerint a súly mindig hátra ereszkedvén, a hátulsó és első rész között nem állhat fenn a súly általi összeköttetés. Ez utóbbi szerkezetű kocsik az említett összeköttetés hiánya miatt mindig sokkal inkább farolnak az előbbieknél, valamint a ló is farolni fog, ha utótagját a lovarnak lábszárai nem csatolják az előtaghoz, melly kettőt a kocsiban ennek tulajdon súlya köti össze, de a lónál a lovarnak súlya még inkább elválasztja s csupán a lábszárak egyesitik. Valamint tehát — mikép már felül moudám — faroló kocsinak vontatása mindig több erömegfeszitésbe kerül: úgy hátas lónak is sokkal nehezebb levén , hol jobbra hol balra faroló utótagját mintegy maga után vontatni, ennek okvetlen következménye az leend : hogy nem csupán a tiszta és szabad járás, hanem a lónak anyagi tulajdonai is szenvedendnek. A tiszta és szabad járást a főnek helyes állása, az első és utótag közötti súlyegyenes viszony, valamint a lábak egészséges volta is feltételezi; minthogy pedig, ha a ló a közben farol, sem a fő helyesen nem állhat, sem súlyegyen nem létezhet, sem a ló lábai egész erejökkel nem működhetnek: tehát tiszta és szabad járást sem várhatunk. De menjünk tovább és vizsgáljuk meg, miért uem állhat ez eset-