Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-08-30 / 24. szám

388 ben a fő helyesen ? — A fő, hasonlatunk mellett maradván , mikép már mondók, a rudat helyettesíti és csakugyan a főnek ép úgy feladata a lovat, valamint a rúdnak a kocsit kormányozni, a kocsinak első tengelyére a derékszeg által van illesztve a nyujtófa azon módon, mint a lónak derékcsoutja a vállakra, míg a tengelyből elől kiálló rúdszárny ép úgy tartja fenn a rudat, mint a nyak a főt s a két csipöt hátulsó tengelykint tekinthetjük. Ha a hátulsó tengely befelé farol, akkor a rudat kifelé szorítja; ba a lónak csipei befelé tántorodnak, a derékcsont és nyak a főt szükségkép kifelé tolják s igy az nem állhat helyesen; minthogy pedig a faroló utótag nem maradhat szüntelenül egy vonalon, hanem mindig tántorog: tehát ennélfogva a fő is szüntelenül hol küljebb, hol beljebb leend s a derékcsont kisebb nagyobb meghajlottsága következtében majd felebb, majd lejebb fog állani. A vállak illyenkor szintén módnélkül szenvednek, mert azokat a derékcsont — mintegy emeltyű, mellynek indítói a hátulsó lábak — majd kifeszíti, majd ismét összébb szorítja , valamint a hátulsó lábak is , mellyek mint a kerék illyenkor csak íél talpon jár, szintén fél forgóban fordulnak s csak fél erejüket fejtbetik ki. Hogy végül mindezek után sulyegyen nem létezhet, azt úgy hiszem nem szükség taglalnom. Mind ezeknek elkerülésére nincs más mód, mint a lovat mindig tökéletesen összevenui, mi úgy történik : hogy a belső kantárszár vagyis az melly a fordulatot, eszközli, a ló fejét helyesen és annyira befelé állítja, hogy belső oldala kissé meghajlott legyen; a külső lábszár megfelel a belső kantárszárnak s a lovat a farolásban gátolja; a külső kantárszár a közt határozza meg, vagyis nem ereszti a lovat túlságosan befelé, míg a belső lábszár a külső láb-és kantárszárnak mintegy ellenőre, hogy ezeknek indítására a ló sem farával nagyon a közbe, sem elejével abból kifelé ne siessen. A körlovaglás nem egyéb szakadatlan fordulatnál s ezért ügyeljen a lovar arra, hogy ez alatt lova a kantár és lábszárak hatásának szüntelenül engedelmeskedjék, mert ezen engedelmeskedés a körgyakorlatoknak tulajdonképen i czélja. Ha rövid ügetésben járjuk a kört, akkor leginkább éreudjük el a ló hajlékonyságát, mert körjárásban ha a ló rendesen halad, akkor súlyának legnagyobb részét a körbe eső hátulsó lábára teszi át; de iigető menetben mindig a két ellenkező láb viszi egyszerre a terhet s egyszerre lép ki, így tehát a hátulsó belül eső lábbal mindig egyszerre kap ki az első külső, miért azután minél inkább közeledik a hátulsó belláb a külső előláblioz, annál nagyobb könnyebbülést fog az ép úgy mint a belül eső élőláb is érezni s a lábaknak e viszonyos váltakozó könuyebülése, a tagok hajlékonyítására nagy előny. Mind ezeknél fogva tehát a kör képezi alapját minden hajlékonyságnak s valamint a sarokba lovaglás elökószité a lovat a fordulatokra : úgy a körlovaglás előkészíti a vágtatásra. Az ügetés azon menetmód, mellyben elválik, váljon a ló járása tiszta e , szabad-e, könnyü-e, egy szóval váljon az ollyan-e, minőnek jól idomított lónál lennie kell. Az ügetés tanítja a lovat visszahatólag helyes léptetésre s készíti tagjait elő a rendes vágtatásra; az izmoknak ruganyosságot, szilárdságot sa lónak határozottságot és bátorságot ad. Az idomár mindig azon legyen, liogy lova jó kedvüen ügessen, ezt pedig csak az által fogja elérni, ha soha azt egész az elfáradásig üge-