Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-08-10 / 22. szám

346 puszták havát kéreggel vonják be. E szerint az idény mindig igen rövid sha csak el nem találja a vadász e kellő időpontot, hetekig sikertelen fáradhat, mert a hó kérge vagy gyönge vagy sokkal keményebb lesz, mint sem ezen lötávolba jutüatna. Két otromba fa szán állott szállodánk elé s két izmos canadai franczia kocsis topogott és verte össze elől hátúi kezeit a két pár franczia pony előtt, mellyek a nagy hideg miatt nyugtalanúl toporzékoltak. Mi, a főtt burgonya, párolgó ürüczomb s meleg szoba légkörével annál ellentétesebbnek éreztük a dermesztő fuvallatot, melly a Sz. Lőrincz folyamról lengett felénk. A franczia ponyk sebesen indúltak el s csörgettyííik vígan hangzottak a még néptelen utczákon. Egyszerre maró szélroham csapta meg arczaiukat, szánjaink hol mély kátyúba faroltak le, hol egy-egy torlaton zökkentek át: a folyam jéghátán valánk, roppant jéghalmazok közt bujkálva át s keresve utunkat. Ez hevélyes s mondhatni veszélyes néhány perez volt, kivált midőn a folyam fagyatlan részei mellett haladtunk el, hol a fekete víz örvényekben tajtékzott. De hiszen — legalább azt hittük — biztos kezekben valánk s az áthaladás alig került több időbe, mint a mennyi annak leírására szükséges. Montreal környékének tájképe semmi nevezeteset sem nyújt. A jól kiirtott erdők helyén mindenfelé kertek terülnek el s házak emelkednek, mellyeknek építészetében se canadai, se angol, se franczia s átalában semmi európai izlés nem fedezhető fel, hanem inkább olly vegyes Ízléstelenség, melly valóban rútakká teszi e házak külsejét; bennsejiik azonban minden telhető kényelemmel el van látva. — Kiérvén e báztelepek közül, ponyfogataink sebesen s jó kedvvel vittek a sivatag felé; szánunk a sikos uton olly gyorsan repült, hogy szinte aggasztó volt a rendkívüli iram. Estére egy fogadóba értünk, melly vadászataink színhelyének szélén feküdt s valaha a kormány számára őrházúl épült. Tarka utas nép közé jutottunk itt, melly a csárda egyetlen szobájában tanyázott. Földmivelők, kereskedők, mesteremberek és fuvarosok, kik szénát és zabot szállítottak a főváros felé. Mindnyájan együtt esteliztiink, pipáztunk, ittunk és aludtunk. E mulatság nekünk egészen új volt s t r nem kellemetlen benyomást hagyott maga után. Őszinte jó emberek-s a polgárisulás előőrsei közt valánk. Az ő fogalmaik a kényelemről és illedelemről a mienkétől merőben különböztek. Izzó kályha s bőven bár nem legtisztábban felhordott vastag étel nekik ünnepet alkota s azt tartották, liogy jó barátok közt az illemszabályokhoz nem kell ragaszkodni. A korcsmáros és családja ép olly fesztelenül feküdt le aludui a szoba egyik szögletében, mintha egy lélek sem volna jelen; s nemsokára egyenként az egész társaság leheveredett, lábaival kiki a forró kályha felé. Mi is úgy tettünk s jobban a londoni első szálloda ágyában sem aludtunk volna. A regg kedvező volt. Éjtszaka jól megfagyott s ma sokkal jobban engedett a fagy mint tennap. A franczia kalauz legszebb reményekkel biztatott s háló társaink is kifogyhatlanok valának a kedvező siker jóslásában; sőt elejtendő zsákmányaink agancsaira, bőrére s egyéb részeire kívántak alkudozni. Készülődéseinket hamar bevégezők s életünkben először vettünk fel hóczipőket. A hóczipő alakja pajzshoz hasonló, csakhogy hosszasabb ennél s nem kerek, hanem tojásdad és rendkívül könnyű és törékeny. Czélja az, hogy aránylag nagy