Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-07-20 / 20. szám

31G kitéve: A. B. C. D. futtat s bejelenti agarát az első díjra és fizet 10 for. tétet; a második díjra E. F. G. H. jelent be agarat s fizet 6 for. tétet, míg a harmadik díjra Y. X. Y. Z. próbál szerencsét 4 for. téttel." Igy a dolog sokkal érdekesebbé válnék s már magában az által, hogy egy fő futás helyett bárom, hasonló vonzerővel és nagyszerűséggel biró lenne, a legjobb agarak inkább együtt és kisebb számmal lennének, a jó agár nem volna kénytelen 12—16 nyúlon szaladni két bárom nap alatt s utoljára is csak kényszerűségből kergetné ellenét. Ezenkívül még azon vidám és kedélyes oldala is lenne a dolognak, hogy a ki a kulacsot (most már fokost) elnyeri, mennyire bánná, hogy miért nem a fődíjra iratta be agarát. Hogy b. Wenckbeim L. csak akként hiszi lehetőnek az agarak legigazságosabb kipróbálását, ha mentül többször futnak együtt, az tökéletesen kétszer kettő; indítványa szerint tehát a díjra menő agaraknak legalább háromszor kellene együtt futniok. Ámde ez sok időt és pénzt is igényel s bár a nemes indítvány következtében mindenkinek nyílik alkalma Csákón e nagyszerű hazai sportban részt vehetni : de az említett ok miatt sokan csak képzeletben jelenhetnénk meg, ha többször kellene csak 10—12 mértföldröl is oda menni s ott néhány napot időzni. De a czél sem volna elérhető, mert mindamellett, hogy b. Podmaniczky F. a vaspályák segélyével a közlekedést igen megkönnyítettnek véli, kevés idő maradna a vetélytársaknak egymást tudósítani, miután a „Vadászlap" liavonkint csak háromszor jelen meg s még kevesen is tartják*); így az egyiknek tudomására lennejókor, míg a másik minden jó akarat mellett elkésnék. **) Én tehát egyszerűsíteni óhajtanám az egészet s maradnék a régi rendszer mellett : kihirdetném t. i. a „Vadászlapban", hogy Csákón ekkor és ekkor lesz a nemzeti országos díjagarászat, megnevezve a díjakat és tételeket; a bejelentés a íutás előtti estén, hat óráiglenne nyitva, a mikor a sorsbúzás mindjárt megtörténnék. Az agarászatnak ezen egyik legmulatságosabb részét nem szeretném kizárni az által, bogy a szerkesztői hivatalban menjen végbe a kihúzás. — Három díj levén, három felé kell az agarakat sorolni s úgy a minden falkától befizetett tétösszt nyerje a maga osztályában felmaradt második agár; mert sokszor olly egyenlő két agár versenyez együtt, hogy a bírónak jó lelkiismerettel a díjat ketté kellene vágni — így pedig méltán jutalmaztatnék mindkettő. *) Előfizetőink összes száma 335. E szám három év óta se nem fogy, se nem növekszik. Hogy állandó olvasóink száma nem fogy, ez nemi büszkeségünk ; hogy e szám nem növekszik, ezt alig tulajdoníthatjuk egyébnek , mint hogy 1857-től kezdve rendesen beköszöntő előfizetőink a „Vadászlapot" elég jónak tartják arra, hogy maguk számára megrendeljék, de nem elég jónak arra , hogy azt ismerőik körében is terjesszék. S z e r k. **) Az indítványban ez áll: — „Bejelentetvén például 20 agár, ezekből lesz 10 pár, az october 20-ki lapból mindenki tudni fogja e szerint, kivel jutott össze s egyszersmind ki lesz ott hirdetve, hogy az első és második pár mellyik, a 3 dik és 4-dik pár sat. mellyik napon fog futni —s végre közhírré fog tétetni az is, melly napon fog a végverseny megtartatni." — Az october 20-diki „Vadászlapból" tehát mindenki előre tudhatja, melly napokon fut agara; minthogy azonban e lapot kevesen tartják , ezennel kötelezzük magunkat a hirdetésnek a napi lapokban közlésére is, hogy e szerint azok is értesülhessenek, kik agarakat tartanak ugyan , de „Vadászlapot" nem. S z e r k.