Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-07-10 / 19. szám

303 költöttem. Tekintve továbbá azt, hogy ellenséges indiánokra bukkanva — embereimnek se jelleme, se í'elfegyverkezése nem nyújtana elegendő biztosságot s hogy az idő is már nagyon a késő ősz felé halad, utazásom czélját pedig már úgy is elértem : mindezt figyelembe vévén elhatároztam , hogy Martin és Bayard barátimmal, kiknek szabadság idejük már már letelöben volt, visszamegyek Riley erődbe s onnan új útvonalat veszek St. Joseph határszéli város felé , hol aztán elbocsátom embereimet s eladom a szekereket, lovakat és öszvéreket. October 14-ének reggelén tehát visszaindúltunk : Canterall a szekerekkel előre ment; én Martin őrnaggyal és egy erödbeli szekérrel lassabban utána, hogy hozzánk csatlakozliassék Bayard, ki két emberrel a tegnap elejtett bölény hullájának felkeresésére és csuhájának elhozására oldalt lovagolt el. E kirándulás azonban több időbe került mint hittük — s mialatt visszatértére várakoznánk, a távolból közönként húsz lövést hallottunk. Rögtön sejtök , bogy a gaz Canterall bölényt látott s most minden vett parancs daczára az előttünk fekvő egész térséget felzavarja. Egyszerre egy bölény jött felénk olly sebes irammal, melly elárulá, hogy felriasztva fut. Kapva fegyveremet, én is azonnal eléje azon irányba siettem, melylyet az állat egy patak felé vön s e patak partján leguggolva vártam folyvást erre tartó vadamat. Ámde mi történik? a bölény mögött egyszerre ama javíthatlan gazember Canterall jelen meg, szegény kis ponyni hátán — azonban a mint a dombtetőre, hol őt megpillantani felért, ö is gyanúperrel élhetett : hogy megláthatom öt s talán niég lötávolomba is kerülhet, mert rögtön megfordúlt s visszavágtatott. De a bika is más irányt vett s én boszankodva tértem vissza Martinhoz. Nemsokára ezután Bayard is megjött a bölénycsuhával — s midőn este a Chapman Creek melletti tanyahelyhez értünk, a kérdőre vont Canterall szemtelenül tagadta tettét s égre földre esküdött, hogy csak az útmellett előtalált bölényekre lött s kettőt el is ejtett, mi természetesen hazudság volt. Bayard azon ürügy alatt, hogy szabadságideje letelvén sietnie kell, éjfél után két órakor előre lovagolt , mi pedig napköltekor követtük öt. Útközben két nagy farkast láttunk lötávolon kivül; az egyiket a szekerek előtt szabadon járó Druid kutyám nem vette észre, de a másikat — a mint megpillantá azonnal űzőbe vette. A farkas felhasználva a talaj egyenetlenségét és mélyedéseit, hamar elveszett szem elöl s szimatján az öreg Druid nagy hévvel, de nagy csodálkozásomra némán hajtott. Bizonyos vagyok benne, hogy nem tudta, kutya-e vagy mi az, a mit hajt s váljon helyesen cselekszik-e, miután soha még illy szimatot nem érzett. Azonban messze menvén a farkas után, jónak láttam utána vágtatni s vadászkürtömbe fújni, mellynek ismert hangjára aztán előjött. Délután Kansas folyóhoz s ennek partján az erődhöz értlink, hol Canterallnak jó tanyahely választását hagyván meg, magam az erődbe mentem s itt azonnal világossá lett előttem , mért lovagolt előre Bayard ; azért t. i. hogy visszaérkezésemet egy vig társas ebéd rendezésével ünnepelje. Riley erőd derék lakói közt néhány kedves napot tölték. Vasárnap, october 16-kán az omló eső négy fal közé szorított; hétfőn vadászni indultunk ki, de újra kezdett esni, szél dühöngött s olly