Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-07-10 / 19. szám

304 hidegre fordult az idö , hogy visszatérni valánk kénytelenek. Az erőd uagy kandalló tüzei mellett beszélgetve kérdém magamban : ez-e a híres indián nyál ? October 18-kán kiderült s mi néhányan — több tiszt neje kíséretében a közeli Smokyhill domboldalba rőtvadra vonúltunk ki. A vadásztér olly roppant sűrűség volt, hogy ló és kutya alig járhatott benne. A vadszőlő .elfutó venyigéje s a folyondárnak egy tüskés faja, úgy szintén a dőlt fáknak kúszó növényzettel fedett korlátai sok helyütt járhatlanná tevék az erdőt, melly hosszában a Kansas folyamra dőlt. E széles folyó martjai többnyire olly meredekek , hogy ha valamellyik eb lement inni, száz ölnyire is kellett futnia, mig feljöhetésre ismét alkalma nyílt. Jó ideig kerestünk míg egy őz ősapájára akadtunk s ezen Druid olly élénken kezdett keresni, hogy a vad közellétét azonnal sejthetém. Közöltem is ezt Bayarddal, ki a vadászok közül Broomfield Györggyel egyedül maradt velem. A sűrűség itt még bonyolúltabb lévén , el kellett válnunk egymástól — s nem sokára Bayard átkiáltott, hogy Druid még hevesebben nyomoz valamit s hogy most — bár folyvást „előre!" biztatja öt, nem mocczan egy bozót előtt. Alig kiáltám át válaszúi hogy „Ali right!" midőn már az egész erdő viszhangozta Druid rivalló csaholását s mig én biztattam a hü ebet, tudván hogy rötvadat ugrasztott fel, György egy hangos „halloa !"-t riadott. Vad és kutya mintegy ötven ölnyire lehetett tőlem s én mozdulatlanúl állottam a felvont fegyverrel kezemben ; már-már hallottam a bokrok csörrenését, következő perezben egy őz ötlött ki a bozótból , én arezomhoz kaptam a fegyvert s ugyanazon pillanatban a suta a talajnak egy mélyedésébe ugorván le, eltűnt szemeim elől s Lem lőhettem reá. Oz és kutya félkörbe futott ekkor— s különös! Bayard is épen úgy járt mint én ; az őz tizenöt lépésnyire jött eléje s a lövés előtti pillanatban egy inélyületbe szökvén le, kikerülte a golyót. A szimat igen rosz volt s azt hiszem hogy száraz időben mindig is az, a roppant haraszttömeg s a nagy por miatt, mellyet a szél a szomszéd prairiek í'övéuyes teréről hajt ide. Hová lett az őz, vagy Druid miként vesztette azt el, nem tudom : mintha csak elsüllyedt volna a vad, híre sem volt többé. Azután még jó darab erdőt kerestettünk be, de nem találtunk semmit, bár több friss őzesapát láttunk — s kedvetlenül tértünk az erődbe vissza. Végre eljött az ideje, hogy Istenhozzádot mondjak kedves derék barátaimnak s érzékenyen búcsúzván el tőlük, Canterallnak kiadtam a rendeletet, hogy Kansas City helyett St. Joseph felé indúljunk vissza, mi a semmirekellőnek nem volt Ínyére s ezt nem is titkolta. (Folytatás következik.) A berlini lóversenyek. (Június 21. 22. 23. 25. 26.) Északi Németország versenytérei közt a berlini mindenesetre legjelentékenyebb. Legnagyobb díjakért legtöbb ló ott versenyez. A futások száma az idén öt versenynap alatt harmineznyolez volt. Nehogy azonban — e számokat véve mérvül — a berlini versenyek nagyszerűsége túlbecsültessék: ezennel néhány adatot közlünk , melly a programúi áttekintéséül szolgálhat.