Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-06-30 / 18. szám

282 nek kedves nőiségét tanúsítja. Férje, az Earl of Craven, betegessége miatt bon maradt; de ő nagysága belyettesité öt mint a környékbeli agarászat fő intézőjét — s gyermekeivel együtt nem csak bogy megjelent az agarászat minden napján, hanem az első versenytől az utóisóig valamennyi futamon az eíső sorban legjobb lovasként vágtatott. 0 nagysága legszívélyesebb üdvözlés után sajnálatát fejezéki, hogy már az elébbi agarásznapokon nem lelieték jelen s remélé, hogy ma élvezetes sportom leend. Az első versenynek vége volt már, de a peczér e pillanatban hozott pórázon két friss agarat s a lovas csapat mozogni és a dombtetőkre széledni kezdett, hogy a futamot láthassa. Az előttünk elterülő mezőn tömérdek volt a nyúl, meliyet itt sajátlag az agarászat kedvéért tilalmazva tenyésztenek s melly most tavasszal többnyire mind párosodásban vagy poczkos volt. A sportsmanek a nyúlfogatás végett tenyésztik az agarat, a világ legsebesebb futóját,— egyik tulajdonos a másiknak agara ellen fogad s azon agár nyer, melly legelőször érte a nyúlat s legtovább maradt közelében az elkapásig. Néha az ország két különböző részéből tömérdek agár gyűl össze; ekkor aztán a versenyek roppant pénzösszegekért folynak s végre egy egyetemes versenybe: „az északvídék a délvidék ellen" olvadnak össze. Ez volt a mai „Ashdown Meeting"-nek is a jelleme s a megelőzött agarásznapoknak ez levén utóisója, a fennmaradt legjobb agarak valának döntő futásban egymással összekerülendők. Az épen készülőben lévő verseny alkotta a nap főérdekét. Két legjobb vetélytárs volt egy pórázon, melly egy rúgó meghúzásával azon pillanatban nyilhatik ketté, midőn az elbocsátó (slipper) jónak látja a nyugtalankodó agarakat a felpattant nyúlra elbocsátani. Mihelyt a pórázzsineg az elbocsátó kezébe jött, a két agár azonnal tudta a történendőket s izgalomtól remegve kezdé búzni vonni a kötelet. Az elbocsátó előtt néhány ölnyire egy szálas pór ment olly czélból, hogy nyúlat ugrasson fel; az elbocsátó mögött pedig, kinek két karját majd kirángatták az öt vonszoló agarak, a biró lovagolt skarlát vörös ruhában és vadászsapkával fején, hogy birói minőségében felismerhető s minden más jelenlévőtől megkülönböztethető legyen. Kötelessége a futó agarak nyomában lovagolni , mi végett négy gyors hátas ló áll rendelkezésére — s így nem csak bátor jó lovasnak , hanem erős edzett alkatú férfiúnak is kell lennie. A feladatával járó fáradalmat és szolgálatot nem kívánhatni ügy kedvelő gentlemantől, minélfogva az agárverseny intézői a birói szerepet egy rendesen ezzel foglalkozó egyénre bízzák, kinek részrehajlatlan Ítéletében mindenki megnyugodni kénytelen. A biró ezúttal Mr M'George volt, ki hat napi szolgálatáért s lovainak használatáért 90 f. st. fizetést búzott. S valóban megjegyzésre méltó az, hogy habár nagy befolyású dúsgazdag agártulajdonosok közt s nagy pénzösszegek fölött itélt: Ítéletét senki sem hántorgatta s részrehajlottságról senki még csak nem is gyanúsítá öt. E bizalom és megnyugvás rendkívül kedvező része az angol sportnak; fájdalom, hogy ez nálunk az egyesült államokban (csak ott? Szerk.) nem mindig jut a biró részetil. A mint a hajtó egy nyúlat felver, az azt meglátó agarak vonitásba törnek ki, a szegény megriadt állat, pedig futásban keres menekülést. Erre az utána áhítozó