Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860
1860-01-10 / 1. szám
Régi sport. Minthogy a régi népek harczjátékai, ökölküzdései, gyalog, lóháton és kocsin tartott versenyfutásai csaknem azonosak azon eszmék és fogalmak egyikével, mellyeket e szó „sport* magában foglal: megvagyok győződve, hogy minden sports' man örömmel fog olvasni e régi lovagias foglalkozásokról néhány sort; feltéve, hogy történelmi buvárlaton alapult szerény értekezésem, érdekét legalább csak némileg is kielégíteni képes leend. A régi népeknek ép úgy meg volt s ép olly virágzó , talán még kedvezőbb állapotban létezett mindennemű sportjuk, mint a mienk; csakhogy azt az akkori szokások és vélemények szerint, a mostanitól egészen idegen szempontból tekintették, más szükségeken alapult s más nemű igényeknek felelt meg. Az akkori időkben', a vadászatot a mindennapi szükségek fedezése tevé elkeriilhetlenné; s így a mint a népek lassankint művelődtek s más módon tanulák élelmüket és ruházatukat megszerezni, az mindinkább háttérbe szorult: míg végre, mint a mai napokban is, csupán mulatsággá s időtöltési foglalkozássá lön. A birkózás és ökölharcz szintén elkeriilhetlenek valának azon régi időkben, midőn a fegyverek még nem voltak annyira elterjedve, hogy azokat kivétel nélkül, a háborúkban minden honvédő használhatta volna; de midőn a fegyverek forgatása általánossá lön, a küzdésnek e nemei is csak játékká és időtöltéssé csökkentek. Ebből látszik, hogy a sport nem új dolog s ha annak történelmét akarnók leírni, azt valószínűleg Ádám apánknál kellene kezdenünk. A birkozások és másnemű küzdéseknek azonban nem csupán mulatság volt czélja, hanem azok egyszersmind úgy tekintetének, mint a valódi harcz képe s olly foglalkozás, melly a hon polgárait ennek védelmére előkészité, erősítvén s meg edzvén testüket és bátorrá naggyá képezvén lelküket. Az akkori háborúknak egészen más szelleme és rendszere levén mint a mostaniaknak, nem a hadtestek mozdulatainak szigorú aránya s egymásnak megfelelő pontossága, hanem a hónukat védő egyeseknek ügyessége, testereje s bátorsága vala a megkívánt kellék, mellyet elérni mindenki törekedett. Ezen okból a harczjátékok a régieknél — bár azok a műveletlenség korszakában támadtak — mint jelentékeny foglalkozás tekintetének még akkor is, midőn e népek a kiképzettségnek majdnem magasabb fokán állának, mint jelenleg mi. Az ökölharcznak feltalálója Amicus a berbereknek — a trójai falóról ismeretes és hires királya vala. A kövek hajításában legelőbb is Perseus tűnt ki, s ezek valának az elsők, kik a testi erőt rendkívüli ügyességgel párositák. Később Theseus a birkózásban volt jeles s ö állította az első palestrumot vagyis testgyakorló iskolát, hol a harczosoknak szánt if, sarjadékot tanitójk v képezték a testedzés különféle nemeiben. Theseus előtt, a töi'ienelem szerint még Anteus és Cercion is jeles küzdők valának. Egy nagy történész azt irja: hogy úgy fogjuk a népeket megítélhetni, ha tekintetbe vesszük szokásaikat, gondolkodási és cselekvési irányukat. Mit tartsunk tehát olly népek felől, mellyek azért választák meg királyaikat, mert jeles birkózók valának, mert az ökölharczban elleneiknek bordáit becsületesen megdöngették,
