Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-01-10 / 1. szám

9 vagy mert egy ebet sebes futtában főbe tudtak dobni kővel. Pedig ez így volt ám; Amicus ki magát Neptun és Melie nympha fiának mondá, semmiféle idegent, ki országába látogatásra jött, hazájába vissza nem bo . sátott, mig véle meg nem küzdött ; s bár csodás ügyessége mindig győzött, végre mégis Pollux az argonauták egyike őt úgy a földhöz teremté , hogy soha sem kelt föl többé. Göröghon erdei és barlangjai egy időben mód nélkül meg voltak telve rablókkal, kik az utazókat egész illedelemmel fölszólíták, hogy mennének velők birkózni s őket azután addig dobálták a földre, vagy öklözték főbe és oldalba, mig meghaltak. Erre Hercules és Theseus, csak kettecskén, hadjáratot intéztek ellenük, mind megölték őket s végre Anteust és Cerciont is leküzdötték. Az említettem küzdő iskolákban az ifjak magukat kiképezvén, csakhamar nyilvánosan kiváncsi közönség előtt léptek fel; melly czélból Göröghon több városában küzdtérek építettek s a győztesek között kiosztott nagyszerű jutalmak következtében s játékharezosok ügyessége nemsokára a csodáig fejlődött. Midőn azonban a háború is mindig újabb és újabb alakot kezde ölteni s annak elhatározása inkább a szellemi, mint a testi ügyességtől függött, úgy hogy már nem annyira a közvitéz karjával, hanem inkább a tábornok és vezér harczolt eszével és tudományával: beláták, hogy az, ki csupán játékküzdő, nem bir már egyszersmind a honvédőnek szükséges kellékekkel is; s e fogalom, melly eddig egy volt, kétfelé oszolván, a küzdésnek egyik neme a harezosévá emelkedett, mig a másik — hogy a mostani kifejezéssel éljek — a komédiásévá aljasult. A katonai testgyakorlatok lényegükben elkülönöztettek a birkózók és ökölharczosokéitól; s bár ez utóbbiak már szükségtelenné váltak, mégis, minthogy czéljuk a mulattatás vala, igen kedveltekké s népszerükké lőnek. E játékküzdelmeknek azonban a mulattatás mellett még hasznuk is volt, mellyet tagadni nem lehet s mellyet csakhamar tapasztaltak is azok, kik velők foglalkozának. A kik sebes szaladásban gyakorolák magukat, azoknak vállaik könnyük, derekuk szilárd, ezombjaik és lábszáraik erősek és izmosak levének; a birkózóknak ellenben lábaik ugyan gyengébbek, de derekuk erős és hajlékony, mellük és vállaik módnélkül kitartók és nagy erejűek valának. Megismerték a régiek e körülmény által, hogy a testnek tápereje különféle gyakorlatok által, különféle tagok erösbitésére fejlesztésére fordul; megismerték e gyakorlatoknak úgy hasznát mint ártalmát; s így például a test fejlődésére különböző befolyását találák a futásnak egyenes vagy körvonalban, öltözötten vagy meztelen testtél; mert, az egyes mozdulatok a test különféle tagjai által eszközöltetvén és vitetvén ki: az egyik mozdulat, melly e tagok valamellyikét fejleszti, a másikat gyengítheti s az ez u\f [bit inkább kiképző gyakorlat, ismét az előbbit fogja törpítni. így a meztelen testteli futásnak kedvezőbb hatása van a tagokra, mert ez esetben a kigőzölgés és izzadság, a helyett hogy a testbe szorulna vissza és ismét a vérrel elegyednék, a légbe fog vegyülni s ez által a test sok fölösleges és beteg megromlott anyagot magából kiadván, ezeket a táplálékból vett új életnedvekkel fogja helyettesíteni. Nem is lehet semmi módon el nem ismerni e gyakorlatok üdvös hatását mind