Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-01-10 / 1. szám

7 A velejtei kopók. Szerk. úr; — Nagy érdekkel olvasám lapjaiban a különböző falkák szorgal­mas és sikeres'működéséről szóló jelentéseket , és sajnálattal kelle tapasztalnom, hogy a sport élveivel bővelkedő velejtei falkáról tudósításai még eddig nincsenek. Rendszeres napló vagy jegyzetek híjában csak röviden értesítem önt, hogy múlt őszi működéseink összes eredménye 21 nyúl- és 3 rókafogás, mi számra ugyan nem sok s helyiségünk körülményeiben találja magyarázatát. Vidékünk mély talaján egy nyúl fogása sokszor, sőt majd mindig, lovast és lovat tekintve kielégítő; egy-egy futam gyakran 1 sőt 2 óra hosszat tart, aként t. i. hogy nem ritkán csak a második, sőt a harmadik kelt nyúllal van a hallali. A futam változatos területen s erdőkön át foly: és ez fönehézsége az itteni kopászatoknak. A rendkivül jó nyúlkopófalka nagyrészt már itt nevelt kopókból áll s bátran elmondhatjuk, hogy középszerű szimattal, ha az imént említett körülmény gátlólag közbe nem jő, a felvett nyúlnak a falka áldozatáúl kell esnie. A falkák jelen létszáma 18 pár nyúlkopó és 16 pár rókakopó. Ez utóbbiak ki­tűnő tehetségeit felesleg volna ez úttal kiemelnem, miután azokat a sportközönség nagy része már a fóti vadásztérről ismeri; annyit azonban kell mondanom, hogy az egész őszön át épek, egészségesek és frisek voltak. A kevés rókafogás tehát nem a falka hibája, hanem a rendes rejtek hiánya, a falkár tudatlansága és — valljuk be őszintén, a nálunk még új sportnemben magunk is járatlanok lévén: a vidék meg­választásában , a menhelyek kipuhatolásában sat. nagy hibákat követénk el, s mindamellett, hogy róka szép számmai van, magunk hibája miatt sok szép vadá­szat veszett el; pazaroltunk eredmény nélkül. A vadásztér is elégséges s ez még te­temesen fog növekedni a munkában lévő vízszabályozás befejeztével, midőn körlil­belől ezer hold vadásztért nyerendünk, mely most a nagy zsombékok miatt lóval bajosan — némely helyeken pedig egészen járhatlan. Rókavadászatunk tehát csak jövőre lesz, s az idei csekély eredmény miatt pálczát ne törjön fölöttünk a vadász­közönség. A három fogott róka egyikének hajtása annyi élvezetet nyújtott, hogy némi­leg kipótolta a sokszori sikeretlen kereséssel töltött és kárba ment szép vadász­napok unalmát. — Szorgalmatosan hullott a pár napos eső, míg végre oct. 28-án délre nehéz ködös, csendes, szóval szép vadásznappá változott az idő. Felhasználva a kinálkozó alkalmat, a roszkai V2 mértföld hosszú rejtbe bocsátottuk a rókakopó­kat. Rövid keresés után felvettek ezek egy rókát, mely háromszor bujkált fel s alá a rejtben, míg — látván, hogy nyomban üldöző ellenei nem tréfálnak, kitört s irányt vett, mi utána, ez év legmélyebb talaján, mivel sok van mondva. Az egy egész óráig tartott futam hat falu határán s az egyenes vonalban is mértföldekre fekvő sóvári hegység lábját beszegő tölgyes erdőn át, hol kidőlt százados tölgyek is szolgáltak akadályokúi, két — a tartós esőzésben dagadt s rohanva omló hegyi patak medrén keresztül vezetett, s végre egy regényes mély völgyben voltam sze­rencsés diadaljelemet a győzelmében bőszült falka közepéből kiragadhatni. Gr. A. A.

Next

/
Oldalképek
Tartalom