Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859

1859-04-30 / 12. szám

201 öt farkas, harmincz-negyven róka. Ezenkivül ha az idö engedi, István gróf nem messze eső zselini uradalmába átrándulva, ott réczékre foly a vadászat, lllyenkor van mit lőni, győzzön bár tölteni a vadász. Az elejtett de meg nem találtakat ide nem számitva, múlt évben 335 réczét lőttek néhány napi vadászaton. Hogyha mindezekhez hozzá tesszük, hogy mindez legfelebb három heti működés sikere, elkeli minden vadásznak ismernie, hogy érdekes, mulattató és jutalmazó ezen vadászat. Ez évi tavaszi eredmény, más évi sikerekhez hasonlítva, csekélyebb volt, mi a korán beállott szép időnek és a grófok kissé elkésett összejövetelének tulajdonítandó. Esett 265 szalonka, 21 róka, 1 vadmacska. Farkasokra, réczékre nem vadásztak. Tavai a fenemiitett 335 réczén kivül esett 458 szalonka, 39 róka, 4 farkas. A mi vidékünket olly kevés szalonka szerencsélteté az idén megjelenésével, hogy fáradozásaink legkevésbé sem valának jutalmazva. Sz. Grót, april 22. Ifj. gr. BATTHYÁNY ZSIGMOND. V Levelek külföldről. п. Valencia, mart. 26. 1859. Hol a kegyetlen és ravasz tettei miatt az arab évkönyvekbe vérbetükkel jegyzett Cid először szerze magának kevéssé irigylendő hirnevet, midőn egy pezsgő életű mivelt iparos nemzetet tönkre tön — ezen várostól egy órai távolságra terjed a majdnem négyszöget képező albu ferai tó, téli időben — midőn más országok vizeit jég fedi, a madárvilág ezreinek menhelye. Mart. 25-én napnyugta után érkezénk a tóéhoz hasonló nevü, halászgunyhókból álló faluba s ott töltők az éjt, mellynek homálya nem szakadozott még, midőn mi hajnalelötti 3 órakor vigan — olly vigan, mint ez magyar embertől a jelen időkben kitelik — indultunk azon nádlepte leshelyekre, mellyeknek közepén hordókban lőnek elhelyezve a vadászok. Napkelte előtt fél órával kiki helyén volt s csak hamar hallszék a tó minden irányában a halált vivő fegyverek ropogása. A vadászhevélynek azonban erős vágytársaúl tolúl fel a leirhatlan bájú látvány, melly a szemet bámulatra ragadja, midőn az éji égnek milliónyi fényparánya közt a ragyogását féltő hajnali csillag a kelő nappal küzd s ez végre a győzelmesnek halk méltóságával emelkedvén ki a tó medréből, éltető melegét a földre terjeszti s a perez előtt még holt környék arezának életet és szint kölcsönöz. Nyugattól éjszaknak — méhében márványt és ásványokat rejtő délczeg magas hegyláncz emelkedik, hogy Valenciát rideg szelek rohamai ellen védje s annak egyszersmind faraktárúi szolgáljon. A bérezek tövétől sűrű narancs, olaj, pálma, szeder s egyéb virágban álló gyümölcsfaerdőségek terülnek a tó partjáig, mellyeknek enyhe illatát