Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859

1859-04-30 / 12. szám

202 egész hozzánk hozá el a hajnali szellő. Kelet felöl a közeli tenger hullámainak ábrándos moraja hallszott. A természet ennyi bájai közt, hol a Mindenható gondos keze olly gyönyörű öszliangzatos műben mutatkozék, a „jobbratörekvő" közelebb érzé magát Alkotójához. Sok édes visszaemlékezés, hő óhaj és buzgó imádság váltakozott kehlében — s merengéseiből csak az ébredő vizivilág zaja s a fegyverek dördülete kelté fel a vad lesöjét. Déltájig tildögélénk igy, puskázva az elérketőt. Eleget élvezvén, jelt adánk hajósainknak, kik értünk jőve sebesen evezének ki a part felé. A vadászat módja a hazánkban gyakorlotthoz hasonló. A lövészek nád és zsombék közt foglalnak állást, mig csolnakon ide s tova czikázó halászok szünetlen egy helyről a másikra riasztgatják a vadat, nyugtot nem engedve s röpülésre kénytetve azt. A legjobb vadászidény december és január — ekkor esik legnagyobb mennyiségű vad. E vadászat mindamellett hazánkéival épen nem mérközhetik, főkép mint az még néhány év előtt a Fertő partján, a messzire terjedő Hanságban, az ingoványos Zala mentében s a Tisza vidékén nem egy vadásznak nyújta élvezetet. Hiányzik itt még e felett azon életrevaló edzett nép is, melly a sok sanyarú csapás daczára — „megfogyva bár de törve nem" mai nap is ép testben, épebb lélekben s jobb kort várva remélni nem szűnik és mig anyanyelvét, nemzetiségét legfőbb kincse gyanánt ápolja, addig fiai emlékében is hiven őrzi jó jogát, ama buzdító jelszóval, hogy —- „a haza minden előtt!" Tágul keblünk, hevesebben lüktet ereinkben a vér, midőn e távoli földről hazánk kies vidékei tűnnek lelki szemeink elé s mélyen átérezve mondjuk a költővel : Ha visszatérünk, boldogúlva hon Hadd lássuk népünket virányidon ! Gr. SZÉCHENYI BÉLA. A pesti handicap terhei. font Pan idős 106 Madame Rachel 5é 103 Frolic 6é 103 Black Tiffany 6é 100 Zulu 5é 100 Lucca della Robia 4é 100 Fonsy 5é 96 font Sultana 4é 92 Maritorne 4é 90 Inheritess 4é 90 Csinos (f. v.) 4é 84 Red Book 3é 80 Mamlasz 3é 80