Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859

1859-02-20 / 5. szám

71 Wesselényi a Zsibó és Szamos-Udvarhely közti tágas téren áll, valamint a hat tiszt kijelölt helyeiken. A két órai futás alatt, ha valamellyik közülök Wesselényit megragadván, gúnyája darabja kezében marad, legyözöttnek tekintetik, és Kakas nevű paripája annak sajátjává leend. De ha két óra alatt meg nem történend, az ezredes négy akó hires tokajit szállítaná Zsibóra. Az adott jelre megindúl a verseny és száguld Wesselényi s a tisztek körülte. Kétszer a Szamosnak szorítják s átúsztat a széles folyón. Bevágtat a sűrű bozótba, mocsárokba s legsűrűbb erdők közé : lováról leszökve gyalog tör utat, mig újra szabadra juthatván újra száguldhat. Anyja az ezredessel a kocsiból távcsövezi és szokott nyugodt hangján szól az ezredeshez : fiam nyertes lesz! ö a balált elébe tenné a legyözetésnek : mikor illyesre kerül, aligha tízszer ennyi is le tudná győzni.... A kitűzött két óra már vége felé jár. Wesselényi a solymosi völgyről Zsibó felé kanyarodva kergetői közül egyiket sem látván maga előtt, aggodalom nélkül evegélt haza felé. De az egyik tiszt a Bnjáka patakon tuli liidvégen a fűzfa terebélyei alatt megbúva ólálkodik a bizonyosnak tetsző ragadományra. Wesselényi ezt csak azon pillanatban veszi észre, mikor már a hidra ért és villámgyorsan megfordúl : hanem hátulról két tisztet lát feléje rohanni. Tehát paripáját oldalfélt fordítja, a bidon felül a két és fél ölnyi széles patakárkot keresztülszökteti és ezt olly gyorsan, hogy a lesben álló tisztnek nem marad ideje útját állani. A tiszt most sebesen utána s kevés ideig nyomába is : de Kakas, mintha csak most indúlna versenyre, hatalmas szökésekben lialad. A tiszt máiszemei elöl is eltéveszti. Wesselényi báboritlan vágtat be kastélyába s marad annyi ideje, hogy pipára gyújtván a felszállingozó tiszteket egész udvariassággal fogadhatja, mintha csak látogatására jönnének. Megérkezvén az ezredes, Wesselényi ujabb ajánlatot tesz, hogy folytassák még pár óráig a tisztek fris lovakon, ö maga pedig újra a Kakason. A tisztek készséggel fogadák, de a komoly ezredes merőben elveté az ajánlatot. A megérdemlett tokajit Wesselényi nagy becsben tartotta Csak ritka esetben s kiválasztottal közt emelt néha belőle poharat. Az utolsó palaczkokat a múlt évtized utóján a zsibói kastélyban megfordúlt hívatlan vendégek különböző jó kivánatokkal üritgeték ki, az unokák számára bár kóstolót sem hagy^ ván belőle.