Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859

1859-02-20 / 5. szám

70 talan habozása ellen kíméletlenül s kemény kitörésekben nyilatkozott. A gyenge főispán, mint mindig, nagy népszerűséggel birván, a közgyűlés jelentékenyebb tagjai hévvel tűzzel védték. De Wesselényi mindazokat, kik főispánjuk élhetetlen eljárását védni igyekezének, hozzá hasonló gyáváknak, félénkeknek nevezé. Mire megrohantatván, az ablak felé hurczoltatott, hogy azon kidobassék. A rendkívüli erejéről ismeretes férfi hosszasan küzdött a tolakodókkal, de utóbb kimerülve azon a ponton állt, hogy a tanácskozási terem ablakain kirepittessék. Fia, kit már ekkor hordozott a közgyűlésekre, térdre hullva könyörgött a felböszűlteknek atyja mellett. De látván közeledni az elválasztó perczet, oldalán lévő diszkardját kirántván rájok kiált : hogy a ki atyja ellen még egy lépést mer tenni : irgalom nélkül összevagdalja. A hős jelenet a felbőszűlteket azonnal lefegyverzé. A lelkes kis fiút ölbe ragadák, rendre csókolgaták s feledve lön minden. Máskor Wesselényi gyengélkedő egéssége miatt kénytetvén honn maradni, a Közép-Szolnok megyei nemes fölkeltekkel tizenhárom éves fiát kiildé el Nagy-Károlyba contractera : a szomszéd megyék fölkeltjei is mind oda húzatván össze. A közép-szolnoki 300 lovasból álló dandárt az ifjú Miklós vezénylé, egy hétig folytonos hadi gyakorlatokat tartatván ott vélek. Elszállásolás és katonai fegyelem fenntartására akkora figyelmet fordított, a millyet csak megérett kortól lehetett volna várni. Az ott jelen volt főbb hadi tisztek és Maximilián főherczeg kimerithetlenek valának az ifjú dandárfönök dicséretében és a legragyogóbb jövendőt jósolák leendő hadi kitüntetéséről. De a mellyek a körülmények egybeűtközései miatt soha sem valósulhatának. Tizenötödik évében Zsibón s környékén a János herczeg nevet viselő egyik dragonyos-osztály szállásolt. Ezredesük, ha jól emlékszem, valami Szombati nevű tokaji nemes ember, Zsibóra ment osztálya megtekintésére. Itt a kastélyban ebédre marasztatik. A katonatisztek vigan költék a jó ebédet ; lóversenyről, sebes futtatásokról beszélgetvén. Az ifjabb tisztek szokásosau fennbéjazva magasztalólag szóltak lovaikról. Wesselényi közbe vág : „Mind jó ! de szálljunk versenyre a zsibai teren : önök hatan egymagam ellen. Ezredes ur határozzon verseny és dij felett." Az ifjú tisztek készséggel fogadák a merész kihívást, de az ezredes némi kifogásokat tesz az ifjú kihívó érdekében. Ez kimondott ajánlata mellett marad és módosítást nem fogad el. Tehát az ezredes a versenyt elrendezi.