Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859

1859-12-30 / 36. szám

VADÁSZ- ÉS VER

SENYLAP. Péntek, december 30. 36. SZ. Harmadik évfolyam 1859. A vadkecske. (Vége.) Stoeri vadkecskevadász a Limmern hegyláncz magaslatain járván, a sik lejtöröl borzasztó mélységbe csúszott le. Társai nem is kétkedve, bogy a szerencsétlen okvetlen nyakát szegte, lelkét Istennek ajánlák s tovább mentek. Menetközben furdalni kezdé őket az eszme, liogy talán meg lett volna menthető. A legközelebbi — de mégis két mérföldnyire lévő havasi kunyhóba sietvén, itt rövid vastag kötelet találtak, meliynek szétszedett szálaiból hosszabbat kötözhettek össze s ezzel a sziklahasadékhoz — hol társuk maradt, futottak vissza. Szegény Stoeri ezalatt a legiszonyúbb helyzetben töltött néhány órát.. Esés közben még elég lélekjelenléttel birt észrevenni a hasadék falainak szűkülését, mihez képest szét- és a falnak vetette lábait, mi a bukás súlyát mérséklé. Ekép egy kiálló szírtfokon megkapaszkodhatott s itt mellig hóban dermedő tagokkal várta a halált. Végre hangokat hall a magasból s kiáltásokat : él-e még? s midőn azt felelné, hogy mindjárt kifogy végerejéből is, leereszkedő kötelet lát. A vékony kötelet nagy óvatossággal dereka körül köti, társai pedig lassan húzzák fel öt sírjából. Csak néhány lábnyi tér még, ő kezét nyújthatja s mentve van, midőn - a kötél elszakad s a szerencsétlen visssza zuhan. A kötélnek társai kezében maradt része nem volt már elég hosszú elérhetésére; ezenkivül Stoeri karját is kitörte. Mindamellett a havasok lakóinak élénkségével és szívósságával ismét az elébbi helyen birta magát fenntartani. Társai bár a megmentésnek minden reménye nélkül, a kötél szálait ismét hosszabbra fonták, lehető erősen összekötözték s lebocsátották. A szintén alig remélő s roppant fájdalmat szenvedő vadász , egy kezével s fogai segélyével a lebocsátott kötelet a dere kán maradottal összekötötte s a kínos felhúzás újra megkezdődött. Végre, minden 36