Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859

1859-12-20 / 35. szám

572_ s azon társaséleti örömöket, mellyek annyira fűszerezik ezen már magában is igazán szabad emberhez illő, s azért annyira szeretett mulatságot, értem a vadászatot— Azonban rövid akarok lenni — s csak a vadászat eredményére szorítkozom, a vendégszeretet úgyis annyira mindennapi ösi szokás jó alföldünkön, hogy meggyőződésem szerint itt kellett a régi latin közmondásnak is keletkezni, extra Hungáriám non est vita, si est vita, non est it a. Folyó hó 9-én 13 puskás volt összegyűlve K. Ladányban, s 10-én kezdődött meg a vadászat b. W. Béla fási erdőkörében. E napon csak a külső csenderesek hajtattak meg s az eredmény 1 őz, 184 nyúl, 92 fáczán, 3 fogoly és 2 kánya — összesen 280 darab. 11-én azaz vasárnap a Fog-közi parkba K. Ladánytól bárom negyed órányira kocsiztunk egy két évvel ezelőtt alapított fáczános megtekintésére. A tulajdonos Kárász Imre ur túlszerény eléadása folytán — csak kevés tölténnyel ellátva érkezett mindenki. Annál meglepőbb volt az eredmény az alig 90 holdon ; három négy óra alatt 106 nyúl és 87 fáczán esett s voltak perczek, mellyekben két puska mel" lett is lövés nélkül baladtak el a vadak s több felől segélykiáltások ballszattak, mert már — nem volt töltény. 12-én ismét Fáson volt a már 16 tagból álló társaság s 10 órakor meginduB a kör ; 102 nyúl, 1 fogoly és két hatalmas kantúzok esett ez egy hajtásban, melylyet még öt hajtás követett az erdőben ; e napi vadászat összes eredménye: 2 öz, 218 nyúl, 105 fáczán, 1 fogoly, 2 túzok, 2 kánya. Az eredmény az itteni vadállomány nagy létszámának tanúsága s hogy csak ennyi és nem még több esett, tulajdonitható részben a vékony hólepelnek is, melly a földet borítja s melly miatt, a tapasztalt vadászok szava szerint, a vad átalában, de kivált az őzek igen riadósak (roglich) voltak, részben pedig annak, — hogy ha szenvedély dolgában — mindnyájunkat elismerhet is Nimród méltó követőinek, de ügyesség dolgában néhányunkat megtagadhatna. — Azt nem is említve, hogy midőn a hajtások végén a fáczánok bokrétában (bouquet) rebbennek fel, okvetlen legalább fele a csapatnak sértetlen száll odább. A holnapi nap utazásra van szánva , a dobozi és gyulai vadastéren fogván folytatni a vadászatot, mellyröl jövőre. Tisza Lajos. Szabolcsi agarászat. Talán hazánknak egy vidékén sem divatozott nagyobb mérvben az agarászat, ezen lovagias időtöltés, mint Szabolcsban; minek nem utólsó emeltyűje : az agarászathoz főkép megkívántató jó talaj s bő vadállomány. Utóbbi pár évek alatt azonban fájdalom pangani kezdett e férfias szenvedély, — ennek oka nagyobb részt az átalános kedvetlenségnek róható fel ; nem kevésbé hatván reá egy pár veterán szenvedélyes agarásznak résziût halála, részint e részbeni közönyössége. Több jó barátok s ismerősök összebeszélvén, megkisértők e szép időtöltésnek ujabb érvényre emelését, számítván az átalános derültebb kedélyre s a magyarnak azon eltagadhatlan ősi szokására, hogy a barátságos összejövetelt, melly most