Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859

1859-12-20 / 35. szám

573_ fájdalom olly ritka, — nyilt örömmel fogadja s karolja fel. — Számításunk nem csalt, söt reményünk felett jól iitött ki. — Múlt november hó 20-ára kiki igérte ismerőit s jó barátait egy Nagy kálióban tartandó agarászatra felhívni s íoborzani. Az említett nap délutánján, egyik fogat a másikat érte s a most különben szomorú Káliónak mint egy ünnepies szint kölcsönözve, felvillanyozzá az érdek nélküli lakosokat is.E nap estéjét az egész barátságos kör, negyvenen mintegy, Kállay Ákos szives baráti meghívása folytán, házánál tölténk. — Valódi öröm volt e fesztelen s vidor társas kört szemlélni, mellynek koronáját a lelkes s bájdús házi nö tevé fel, megelőző szives modorával valódi magyar nő példányképekint tűnvén fel. Említenem sem kell a lakománáli több lelkes toasztokat,) — mert hiszen e nélkül a magyar nem lenne magyar, ha jó kedvében elfeledkeznék nagyjai s barátairól. Kölcsönös eszmecseréink közben eszünkbe jutván agarászati czélunk, azt némileg rendezendőnek véltük illy számosan gyűlvén össze, — s hogy több érdeke legyen a másnapi agarászatnak, a baráti kör dijt tűzött ki a legjobb agárnak s az indulást másnap reggeli 9 órára határoztuk. A várt reggelt sürü köd boritá, reményt nyújtván azonban, hogy azt a hatalmas nap csakhamar legyőzi , ezen reményben tehát, az agarászati tér mintegy fél órányira lévén, az összegyűlt lovasok megindulánk. — Alig érkezénk a térre, a köd mintegy varázsütésre elmúlt s szemeink a legszebb látványt élvezheték. — Lassankint mint egy ködfátyolkép 32 lovas és 22 többnyire négyes fogat bontakozott ki a sürü ködlepelböl s végre mint a művész ecsetének utólsó vonása, a kocsikból bájos hölgy arczok tűntek fel s üdvözlék a vidám agarász sereget. A talaj fagyott volt; vetés és tallón vezetett négy pár agár lévén bejelentve, szokásos sorshúzás utján az első pár csakhamar lebocsájtatott, — előre el lévén határozva, „a mellyik pár agár a maga nyúlát el nem fogja, elesettnek tekintendő." — Az első nyúl novitius lévén társai közt, csakhamar elfogatott s a futott 2 agár közt az ítélet közmegegyezéssel ki löu mondva. Következett a többi pár agár, nem lévén azonban összejövetelünk alakult társaság, az agarászat rendes menetét közleni feleslegesnek tartom ; röviden csak annyit, hogy minden pár a ár a maga nyúlát elfogta. Végre tehát a 2 pár felmaradt agárnak kelle működni, e végre az első pár leeresztetett s alig pár perez múlva egy nyúl kelvén ki, az átalános „Hajrá" alig hangzott el, midőn a sors mintha irígylené kedélyes időzésünket, olly sürü ködbe burkolá az egész vidéket, hogy nem hogy nyálat, de egymást sem láthattuk; — minek azonban szintén megvolt mulatságos oldala, mert sokan nem tudván melly vidéken járunk, megszeppenénk s volt átalános „Hopp" „Hopp" kiáltás, mig lassankint mint egy vert had összegyülheténk — s utunkat vissza folytatók, azon vigaszunk maradván, hogy a lefuttatás meg nem történhetett s igy, ürügyünk van ismét összegyűlni s azt kedélyesen bevégezni. Az agarászatot esteli 6 órakor víg lakoma követte, hol az agarászaton mindvégig résztvett bájos hölgyek szintén részt vévén, az asztalok csakhamar eltűntek s egy tűzről pattant csárdás fesztelen estélyt rögtönze, megtörhetlen jó kedéllyel majdnem reggelig tartván, — melly alkalommal hölgyeink s mind mi meggyöződheténk, hogy a kedélyes mulatsághoz nem szükséges kellék a sok pénzbe kerülő czifra ruha, mit nélkülöznünk épen most vajmi sok okunk van.