Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859
1859-11-30 / 33. szám
541_ házak, fogadók, nyitott Laczikonyhák, fűszeres és dohányboltok tarka sorban váltják föl egymást. Nevezetes még a berezegi palota, vagyis inkább az egymás mellett álló három török falusi lak, mellyek dombon állnak és palánkokkal vannak bekerítve. Az első az öreg Milos berezegnek , a második Mihály berezegnek szolgál lakhelyeid, a harmadikban az elhunyt öreg herczeguő lakott. Ez még egészen a török modorban van építve, nagy nyitott verandákkal, festett falakkal, falépcsökkel és erkélyekkel, és igen szépen helyre lehetne hozni. Nevezetesen igen szép plafondokat láttam, fafaragványokkal. A város legnagyobb nevezetességei azonban az ágyúöntöde, a fegyvertár, a kaszárnyák s a gyutacs gyár. Százkusz ágyú áll egy sorban, hosszú fa fészerekben, valamennyi itt készült és várja a pillanatot, mellyben a csatatéren használtatni fog. A mennyire — mint avatatlan ember — érthettem, igen jól és gyakorlatilag készülvék, a fegyvertárak alakításakor osztrák, orosz, török, franczia és porosz ágyukat hoztak és mindegyikből a legczélszerüebbet átvették, azonban nekem ugy látszik, hogy néhány apró módosítással a porosz rendszer lön elfogadva. A fegyvertár is igen figyelemre méltó ; látbatánk nagyon csinos lütticbi puskákat, yatagan szuronyokkal, mint a zuavoknál, továbbá 10,000 puskát, melly ugy hiszem az orosz kormány ajándéka. Valóban megható látni , hogy minő szeretettel ajándékoztak az oroszok fegyvereket, ágyukat, pénzt, rendeket, kehelyeket, templomi ékszereket és szent könyveket. Ezenfölül van a fegyvertárban 3000 darab török pisztoly, egyik szebb mind a másik , ezüsttel elefántcsonttal kirakva, azonban tüzkövesek s ennélfogva használhatlanok. Egy régi lengyel ágyút is találtam e fölirás. sal : „Felix Stanislaus Potoczky Rei Tomentoviae Summus Praefectus", de évszám nem volt rajta. Mennyi viszontagságon mehetett ez már keresztül ? és mikép került ide ? valószínűleg a lengyelektől elfoglalták a törökök s ezektől ismét a szerbek. Közelebb a rudniki begyekben régi ezüstöt találtak, mellyröl a „Pesti napló" azt hiszi, hogy az magyar eredetű lehet. Az öreg Milos berezegnél tett látogatásom alkalmával ö megmutatta nekem a találmányt, mellyet hálószobájában tartogat. Van mintegy 6 font nehézségű bárom nagy tál, 15—20 darab kanál és egy tál, mellyek együttvéve mintegy 28 fontot nyomnak. A nagy tányérokon e szó „Simplici" olvasható, de merő nagy betűkkel van irva , mellyek e szerint csupa kezdőbetűk is lehetnek. Nem tudom meghatározni, melly időszakból valók e tárgyak. Lehet bogy a föliratok „Sigismundus I. M. Perator-t" jelentenek, ki talán a nikápolyi csata utáni hosszú tévelygése közben ásatta el ezen ezüstkészletet. Talán valami római praefectus tulajdona voltak és valamelly erdei patak sodorta le a begynek ormairól azon pásztor lábai elé, ki azokat megtalálta. Három napi múlatás után elhatároztam, hogy Kragujevátzból egyenesen az országon keresztül Semendriába megyek, nehogy ismét a már ismert uton kelljen visszatérnem ; előre küldtem málkámat és fölültem egy postaiéra, egy tatár (postalegény) kíséretében, ki előttem lovagolva a harmadik lovat vezette, mellyre pokróezomat vetém föl. E boldog országban olly nagy a személy és vagyonbátorság, hogy nem volt szükségem más kíséretre, sem fegyverekre, és csupán egy sétapálczával fölfegyverkezve, neki indultam az ismeretlen országnak.