Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859

1859-11-20 / 32. szám

525 Fecske, b. Wesselényi Ferencz nevelése és tulajdona; 1859 a kanczaverseny és az erdélyi dij nyertese ; ez évben vadász először s jól állja a sarat. Háromatáncz, 1859 a kolozsvári asszonyságdij nyertese, b. Wesselényi István tulajdona; kitűnően száguld lefelé. Léda 4é. fv. ap. Kiskató, id. gr. Teleki Domokos nevelése és tulajdona. Négy éves lótól alig vártunk ennyi kitartást ; menete szép és biztos.' Meg kell még említenem b. Bornemisza János Picz nevű ponyját, melly több meglehetős erős kopászat alatt ment, bizonyságaid annak, hogy nálunk csekélyebb értékű kis lóval is lehet élvezni a vadászatokat, lia a lovas a valóságos sport s nem a hiúság embere. E lovak szemléjénél önkénytelen tolúi fel a kérdés, mellyek fognak ezek közül az 1860-ki vadászdijra futni? Határozottabb feleletet a tavaszi idény végéig adni nem lehet, de a felsoroltak közül, ha tulajdonosaik akarják, sok eséllyel futhatnak : Philosopher, Háromatáncz, Léda, Fecske. Szinte feledtem említeni gr. Báuffy Béla Moróját, melly kitűnően megy ; ap. Phoenomen, b. Wesselényi Ferencz nevelése, ez évben sokat vadászott, tavai is többször. De lássuk már a vadászatoLfolyamát. October 1-től november 10-éig 18-szor volt künn a falka ; 32 hajtás, 23 fogás, 2 üres nap ; november 7-én a nagy köd miatt a vadászatot nem lehetett folytatni s november 10-én az ereszkedő köd újra elrontotta a hajtást. November 1-től bátrafelé számítva 17 nyulat fogattunk a nélkül, hogy közben egy is elveszett volna. Megjegyzendő, hogy vidékünkön ez évben olly későre esett a törökbúzaszedés , hogy october közepe előtt a tenger terjedelmű törökbúzaföldek közt alig lehetett kopászni. A vadbüz (szimat ?) átalában jó volt, vadunk több mint tavai ; alig egy pár róka zavarta vadászatainkat. A futamok a tavaliaknál sebesebbek, a leghoszabb 36 percznyi szünet nélkül, ez alatt egyenes vonalban mentünk 2 német mföldet, de tudjuk milly jó geometra a nyúl s igy nem számítható ki, mennyit mentünk összesen, azt tudom, hogy lónak kutyának elég volt s a nyúl halálával végződött. Végül átadom az üdvözletet magyarországi jelesül csákói kopászpajtásainknak, kikért Hubert napján poharat emeltünk A. B. C. Vadásztunk Franczia és Angolországban , erdőben ugy mint sikságon, a legvaddúsabb és legjobban örzött vidékeken. Ismertük Orosz és Lengyelország, mindkét Amerika, közép Afrika, az Indiák, Egyiptom és Abissynia legnagyobb vadászait. — Minden, mit személyesen láthattunk, vagy barátinktól hallottunk, arról győzött meg bennünket, hogy a komoly vadászok előtt kedves vidékek közt egy sincs , melly annyi élvezettel kinálkoznék, mint a franczia Afrika. És mind e mellett sz. Hubertnek nem egy növendékét láttuk visszatérni csalódástól nehéz szivvel, (Jules Gerardtól. )