Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859

1859-11-20 / 32. szám

526 e kiváltságos vidéken tett kirándulásából. Ez onnét van, mivel Algéria igen nagy, a közlekedési utak ritkák, és végre mivel nincsenek roszabb kalauzok, mint a belföldi kikötök és városok lakói, kik alig ismernek egyebet illető környékeiknél. Hazánkfiainake közönyösségét minden iránt, mi nincs épen szemeik előtt, mindig csodáltuk; pedig vannak köztük dologtalan emberek, kiknek idejök eltöltése néha sok gondot ad. De ezek jobban szeretnek otthon unatkozni, mint érdekes kutatásokat tenni. Innét lehet megmagyarázni, miért olly kevéssé ismeretesek Algériában az utakból távolabb eső vidékek. Ezer példát lehetne idézni ezen otthonülő szokásokról. Egy angol tourista érkezik Guelmába, egy nevezetes városba a franczia birtokok keleti részén ; tudakozódik a lakosoknál a legfestőibb tájak után, és ezek elküldik őt a Hammam Mesculini fürdőkhöz. Utazónk megelégszik e sétával, visszatér Guelmába és más tájak után kérdezősködik, de azt felelik neki, hogy már mindent látott. f — Es hogy nevezik ezt a hegyet itt a város mellett ? kérdi az angol. — Az a Mahunah. — És mi van a Mahunahban ? — Oh ! semmi, csak arabok. — Ekkor, tevé hozzá a tourista, midőn utazásának ezen epizódját velünk közié, látni akàrtam e vidéket, mellyet a gyarmatosok olly kevéssé ismernek , és egy arabot vettem kalauzul. Egy órai járás után elvesztém a gyarmatosodás minden nyomát, és kellő közepén voltam a legvadabb természetnek, mellyet valaha láttam, bár az egész világot beutaztam. Az ösvény, mellyen tovább haladtunk északról dél felé, a hegy nyugati lejtőjén volt. Előttünk óriási sziklák mutatták fejeiket a legszebb növényzet közepette. Még magasabban, iszonyú mezteleuségü sziklák látszottak függni a légben; még közelebb az éghez százados erdő koronázta méltóságteljesen e vad és nagyszerű természetet, meliynek minden titkát csupán a teremtő ismeri ; halotti csend uralkodott e magányban. Majd ezer ismeretlen virágtól zománczozott tisztáson haladtunk át. Majd egy olajfalombozat alá vitt utunk, meliynek sűrűsége minden világosságot fölfogott; látszólag átléphetlen gyökerek minden pillanatban elzárták utunkat, és váratlanul elénk ötlő nyilások , a titokteljes lombozatok közt uj meg uj látványt, gyönyörű tájképeket tártak föl szemeink előtt. Miután ekkép két óra alatt a meglepetésből a bámulatra tértem át, egy magaslatra értem, melly a hegygerinczek és a völgy közé volt berámázva. E pontról nézve, a táj olly bájos és olly változatos látványokat nyújtott, mikép nem hiszem, hogy valaki, ki a szép iránt érzékkel bir, szánakozás nélkül távozhassék el innét. Sátrat csináltattam egy duar mellett, melly e helyen van épitve, és elvonultam a zajtól, hogy nézhessek és magamba szállhassak, távol minden idegen szórakozástól. Alig hogy a nap eltűnt a láthatárról, ezen egész elalélt természet fölébredni látszott. Egy konda vaddisznó jött elő az erdőkből és áthaladt egy nagy tisztáson. — Három sakál jött más oldalról; aztán egy kis állat, mellyet nem ismertem, harmincz lépésnyire előttem, hátulsó lábaira állt. Egy jó lancaster karabin volt közelemben, elővettem és az állatra czéloztam, a nélkül, hogy az legcsekélyebb jelét adta volna az ijedségnek vagy meglepetésnek. Első lövésem annyi viszhangtól lőnismé-