Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859

1859-10-30 / 30. szám

502 szerint a szimat itt mindig nyugati széllel volt legkedvezőbb. A balparti vidék nedves időben, a jobbparti száraz időben tartja inkább a szimatot. Ezen átalában mindig jól megy a falka s nyolcz év alatt csak két esetre emlékezem, hogy a szarvas teljes szimathiány miatt elveszett. De az Elba ! Persze liogy az Elba gonoszka akadály s áradatkor mocskos hullámai nem egy lovast késztettek visszatérésre. Mások ismét élethalálra úsztak benne ; az ismeretes jeles sportsmant Ritter tábornokot félholtan húztuk ki belőle s mennyi nedves lábról és nedvesülés miatt megállott óráról felelős e folyó, mellynek átugrása azonban a vadászat leglievélyesebb perczét képezi s ki a jó helyeket ismerő falkárt követi, többnyire baj nélkül hatol át rajta. S most azon pontra érek, mellyen már annyi falka létrejövetele vagy fenállása megtörött—

s e pont azon községek kártalanítása, mellyeknek határán a vadászat átvonul. Erre nézve Pardubitzban több körülmény kedvezöleg hatott össze. 1848 előtt mindezen községek uradalmiak voltak s az uradalmi tisztek minden befolyásukat felhasználták a parasztok csillapítására, mig más részt hg Liechtenstein Ferencz tetemes pénzáldozatai meggyőzték a népet arról, hogy voltakép nincs káruk. Ez paradoxnak látszik, pedig erről minden mezei-gazda elfogulatlan kisérlet után meggyőződni kénytelen. A vetés , mellyen novemberben vagy decemberben nedves időjáráskor 30—40 lovas átnyargalt, olly szint ölt, mint lia a vetésnek felerésze oda lenne. Tavasszal azonban a kárnak nyoma sincs. Az első leesett hó mindent kiegyenlít s egyetlen patkónyom sem fedezhető fel. Több év előtt Pardubitz közelében egy küldet remonte-ló szabadult el s a legműveltebb földeken keresztül kasul egész Chrudimig csatangolt. A földek tulajdonosai 2000 for. kártalanítást követeltek, a kincstár azonban tavaszra balasztá a kár kipukatolását s ime april havában nem hogy kárt, de még azt sem lehetett kimutatni, melly irányban száguldoztak a lovak. E szerint nem is kellene — mint Angliában nem kell — kárpótlást adni, de ez mégis méltánytalan volna, mint ez legjobban kitűnik egy vén falusi biró példabeszédéből, ki igy szólt : „Uram, ha én piszkos kezemmel végig simítom szép kabátodat, az ennek nem fog ártani s még is pofon ütsz érte — igy van ez velünk is. Ha mi szorgalmasan müveit földeinket patkónyomoktól felzilálva látjuk, tudjuk ugyan, hogy ez nem árt, de boszant, minket s ezért kárpótlást kell kapnunk." Pardubitzban 1852 óta 140 helységgel van kötve szerződés, melly ezeket arra kötelezi, hogy a vadászatot mindaddig, mig a falka fennáll, földeiken méltányos kárpótlásért átvonulni engedik ; a vadászatbérlök pedig a haszonbér ötödét nyerik kártalanítás fejében. Átalában véve a Pardubitz-környékbeliek meglehetős mérsékeltek — nem ugyan követeléseikben — hanem abban, mivel megelégesznek. 300 forintnyi követelések gyakran kölcsönös megelégedéssel 15 forinttal vannak eligazítva s panasz még eddig nem fordult elé. Ha történtek is néha szemtelen követelések, р. o. egy kis városi polgár részéről, ki azért kivánt kárpótlást, mert a kertén átugrott szarvastól ijedtében Eulália lánya elförmedt s illyen is maradt — vagy egy molnáré, ki azt állitá, hogy vizének minden hala kiveszett, mióta a szarvast ott fogták el — vagy egy másé, ki azt panaszlá, hogy az arra száguldó vadászoktól meg-