Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859
1859-09-30 / 27. szám
445 gyakorol, habár azt némelly helyen csiklandja is 7 a vért rendes mozgásba hozza, a testen egyformán elteriti s az inakat felfrisiti. Miután a lónak a tisztitás alatt elég ideje maradt szénáját megenni, most fris viz hozassék s adassék neki belőle annyi, hogy szomját olthassa. A viz mennyisége felett a nézetek nagyon különbözők, sokan igen is kevés vizet adnak lovaiknak, s leginkább a lovászok azért, hogy ne kellessék sokszor a kútra fáradniok. Az én nézetem szerint a nyerges lónak, mellytől az kivántatik, hogy könnyű és karcsú hasú legyen, csak háromszor napjában szükséges vizet adni, de ekkor mindenesetre annyit, hogy szomját tökéletesen olthassa ; nem kell tehát a rocskát előle elvenni addig, mig azt maga oda nem hagyja. A vonó lovakat, mellyektől erőfeszítést és kitartást kivánunk, lehet a hányszor tetszik vizzel kínálni s ez nékik nem ártani, hanem használni fog, mert a fris viz a lovak egész testébe új erőt, új életet önt s őket a szomj oltása jobb kedvüekké teszi. Viznek az istállóban minden eshetőségekre mindig készen kell állani s a telt rocskát, hogy annak tartalmába porszemek, bogarak stb. bele ne hulljanak, he kell fedni ; de ha itatni készülünk, fris vizet keli a kútról hozni, mert az állott viz ízetlen és igen egészségtelen. Itatás után ismét hozassék tiszta viz s abba vászon rongyot mártva a lónak szemei, orrlyukai, farkallja, lábszárai és körmei mosassanak s azután száraz ruhával törültessenek meg. A körmöknek tisztán tartásától sok függ, azokból a patkó és béka táján az odaszorúlt kis kavicsokat ki kell szedni, mert ezek bajt s betegséget okozhatnak. A körmök külfalát zsírral s nem fénymázzal mint sok lovász szokta, kell megkenni: mert a zsir ezeket lágy és ruganyos állapotban tartja, mig a fénymáztól elkeményednek, megmerevednek s repedezéseket kapnak. Patkolás előtt jó az egész körmöt tehénganéjjal bekenni s alól a béka körül is tehénganéjat rakni ; vagy a lovat egészen arra állítani, minthogy ez által a köröm úgy meglágyul s annyira engedékennyé lesz, hogy a vágó késnek könnyen enged, s nem hasad le mint a forgács egyes szálakban s rongyokban, hanem szépen elválik szeletekben mint a vaj , a szegek pedig csúsznak benne s nem fognak minden ütésre elgörbülni, hanem inkább olly formán belehatni, hogy nem ütés, hanem csak erős szorítás is elég lenne erre. A hátas lovat felnyergelés után kis ideig még az istállóban kell hagyni, hogy az ott állván, összeszorult beleit kinyújthassa s az elszorúlt szeleket, hasa nyújtóztatása által kinyöghesse, kibocsáthassa. A zaboláknak a rozsdától mentteknek kell lenniök, mert a rozsdás zabola — minthogy a ló szájában a nyál és rágódás által a rozsda róla lemosódik, s a ló azt elnyeli — igen ártalmas. Ha a lovat meghajtottuk, azt ne állitbuk mindjárt az istállóba, hanem hüs helyen vezettessük, mig az izzadság rajta megszárad, s ez alatt a szoros szijjakat eresszük meg. Azután kössük he, a nyerget vagy hámot vegyük le s takartassuk be egész testét a mennyire lehet, szemeit lábszárait s körmeit mosassuk meg s vetessünk neki néhány marok szénát, hogy rágódhassék. Sokan a nagyon meghajtott lónak üstökét s farkát szokták meghúzni s azt mondják, hogy ez jó, — én
