Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859
1859-09-30 / 27. szám
444 és kellemes illatú. Az új szénát october előtt nem tanácsos a lónak adni, valamint fris zöld takarmányt sem, mert az vagy igen sürü vért, vagy hasmenést okoz. Sokat fáradó lónak elég egy etetésre 4—47a f° n t széna, és 2—27a f° nt z ahA jó zab portól mentt, halovány sárga szinü, hosszúkás és tömött szemű. Etetés előtt jól kirostáltassék, hogy a belevegyült por s más magvak belőle kitisztuljanak. Reggel hagyjuk a lovat heverni mig az magától fel nem kel, — ha t. i. a foglalatosság annak felverését nem igényli ; mert nyári időben a ló csak reggeli órákban alhatik, minthogy ekkor sem a nagy hőség sem a legyek nem bántják, télben pedig szintén egészségesebb neki a reggeli nyugvás, mivel ekkorára az istálló, a gőz és kipárolgás által inkább fölmelegszik. A mint a ló fölkelt, akár télen akár nyáron, azonnal a cserjével (pokrócz) takartassék be, hogy böre felmelegedjék s igy a szőr a bele ragadt port könnyebben kiadja ; most a ganéj hordassék ki, az alomszalma teríttessék szét valamelly száraz helyen, hogy azt este ismét elö lehessen venni. Ez alatt a lónak ideje maradt kinyújtózni s álmából kijózanodni. Ezután adassék neki az abrak, miután a jászol annak rende szerint kitisztittatott. Mig a ló zabot eszik, azt semmiféle neszszel ne zavarjuk, mert minél nagyobb csendben s nyugalommal költheti el zabját az neki annál jobban esik. Ha a zabot megette, vettessék a rendes adagnyi széna a saroglyába s most fogjon a legény a tisztításhoz. Mielőtt kefélni kezdené a lovat, annak minden tagjait jól meg kell dörzsölnie, hogy a szőrszálakról s a bőrről a reá ragadott por elváljon s a fölszinre jöjjön. Ujabb időkben a lovászok s kocsisok szörkeztyüket használnak a lovak dörzsölésére , de én ezeket igen czélelleneseknek tartom , mért kemény sertékből vannak ; s minthogy a dörzsölés nemcsak szőrmentén, hanem szörellen is megy, a ló sima szőrét borzolják, koptatják és törik. Legjobb e dörzsölést összecsavart szalmacsóvával tenni, s e csóvákat előbb lóvizelettel, melly a port kieszi, kissé megnedvesíteni. Ha mintegy 7 4 óráig a ló jól megdörzsöltetett, keféitessék le róla a por fejétől kezdve végig, mindig szőrmentében nem igen éles, rövid szörtl s nem nagyon sürü kefével. Yakarónak a lovat érnie sohasem szabad s az csak arravaló, hogy a kefét rajta végig húzván a port vele felfogjuk. E por azután veressék ki a ló mögött rendekben, hogy igy a tulajdonos a csakugyan megtörtént tisztításról meggyőződhessék. Ha a kefélésnek vége van; az egész ló törültessék meg éles cserjeronggyal s nyárban a könnyű, télben a nehéz cserjével födessék be. Igen czélszerü nyárra is tartani illy cserjét, mert az a lovat a portól , melly néki igen ártalmas, megóvja. A farkot és sörényt nem lehet tisztára kefélni, azért szükséges azokat néha — egyszer kétszer hetenként — szappannal megmosni s a bonyolúlt szőrszálakat azután nem vakaróval vagy fésűvel, hanem az ujjakkal szálankint ovatosan kiszedni. A vakaró és fésű a szőrt kitépi s még inkább összekuszálja. Hogy millyen lényeges dolog a lovaknak rendes tisztitása, azt mindenki tudhatja, mert maga a közmondás is igy szól „jó tisztítás fele etetés." Azt tudjuk, hogy a tisztaság főtényezöje az egészségnek, de itt nem a tisztaság maga, hanem annak eszköze a tisztítás tesz legtöbbet, mert a dörzsölés a lóra kellemes hatást
