Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859

1859-09-20 / 26. szám

428 rövid időn megbánja a vételt, s ki illyen kanczától vagy méntől tenyészt, az iva­dékban fogja ennek kárát látni. E tekintetek mellőzése okozza, hogy sokan a lóte­nyésztést nem háládatos iparágnak tartják s én nem kétkedem az állítással, hogy bizonyos szabályok megtartása mellett (feltéve a tenyésztésre szükséges tér lételét) a lótenyésztés jutalmazó. Igaz , hogy a szerencsétől is sok függ, de egészben véve a csikókat nem sok baj éri s e bajok ellen is oltalmat és a szenvedhető kár ellen biztosítást nyújt a „Royal Farmers" társulat. *) A lélegző szervek jósága vadász-, verseny-, vagy hátaslónál egyiránt szüksé­ges, mihez képest csődörválasztásnál vagy lóvásárlásnál fő gondot fordítsunk arra, hogy eleje mély legyen, mert ettől s a szügy alakjától függ gyorsasága és tartós­sága. Ha a tüdőnek nincs elég működési tere, a ló hamar ki fog állani. A tágas szügy a vér gyors keringésének fötényezője, midőn az izmok játéka azt az ereken át kergeti. A tüdő nagysága a vér tisztulását mozdítja elö, de a ttidö nem lehet nagy, ha a szügy keskenysége miatt nincs elegendő helye. Keskeny sztigyü ló nem sok fáradságot áll ki. A gömbölyű szügyü, mint ezt a tehervonó lovaknál látjuk, többnyire lassú és fúj. Ha sebességet és szívósságot keresünk, akkor mély szügyü lovat válasszunk; még pedig nem elég, bármilly széles legyen is eleje, mert ha szügyének nincs meg kellő mélysége, nem haladhat úgy, mint vadász- vagy ver­senylónak haladnia kell. Könnyű légzés nélkül a ló ollyan mint a gép viz hiúval. Sok ló rövidlábúnak van jelölve, melly valóban nem különösen az, hanem a szügy mélysége miatt tűnik fel ollyanúl ; az illy lovak rendesen jól ugrók. A vadászló háta mérsékelt hosszú legyen ; ha rövid, mozgása kényelmetlen és korlátolt. A széles és horpadt hátú lovak kerülendők. Jó vékonyokat nem nélkülözhet a vadászló, de még más egyéb lóban sem le­hetnek ezek eléggé szélesek és izmosak. Ha a hátnak a vékonyokkal összekötésén bevágás mutatkozik, ez tökéletlenség és gyöngeség jele. A hátulsó lábak jól testhezállók, a csipök erősek s a felczombok terjedelme­sek és hosszúk legyenek. Egyenes meredt hátulsó lábú lovon bajos vadászni, sőt ha ez gyönge is, vadászlónak nem tekinthető. Hosszú és izmos ezomb, tiszta térd­kalács, honnan a lábszár függőlegesen s minden hajlás nélkül essék a földre: ez kivánatos a vadászlóban. Ennek gyorsasága és mozgása a hátulsó lábak alakjától és helyzetétől függ s azért ezt vadászló vételénél vagy hágóul választásánál külö­nösen vegyük szemügyre. A térdkalács sok bajnak van alávetve, mellyek örököl­hetök — s igy azt minden lóválasztási esetben szigorú vizsgálatnak kell alája vetnünk. Farka a lónak jól legyen kinőve s ne is legyen ez alacsony állású, mi nem csak hogy csúnya, de gyöngeségre is mutat. A szemről, e nevezetes szervről szóló észrevételeimet jövőre adandóm elé s ha olvasóimnak lesz türelmük soraimat e lapokon figyelemmel kisérni, remélem hogy a lónak legszebb és legjobb alakjáhani tenyésztése módjáról használható utasítást fognak itt ott találni. *) A gyakorlati Angliában lóbiztositó intézetek is vannak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom