Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859

1859-09-20 / 26. szám

429 Feketepataki vadászat. A mező kopasz, a nyirí'a egyes levelei sárga szinben tünedeznek fel, piroslik a csipke a galagonya bogyója, kékellik a kökény, a futó szeder fényesen feketlik — mind ez előbirnöke a közeledő ősznek, de egyszersmind örvendeztető jele annak, liogy a vadászat minden neme kár nélkül megkezdhető. Alig várva e kellemes időszak, és ez örvendetes előjelek beálltát — augustus 31-én Bujanovics Rezső úr feketepataki udvarából a Simonkára indultunk ki, hogy ott három napot töltve, fél évi nélkülözés után vadászati szenvedélyünknek nyithassunk tért, hallhassuk kopóink hasoulithatlan kellemü hangversenyét, láthassuk a szökdécselő őzeket, durrogtathassuk fegyvereinket, szóval szabad ég alatt fenn a hegység magaslataiban — legalább kis időre feledhessük bajainkat. Hermányig szekereken utaztunk, itt minden vadászra nyerges ló várt s rövid időzés után lassú lépésben Sárosmegye legmagasb hegye-, a 3970 lábnyi Simonka alatt valánk. Hosszú menetünkhez, melly kicsiben Napoleon alpesi hadjáratát varázslá emlékezetünkbe — csatlakozott mintegy 40 más, pogyászt, élelmet, fegyvereket czipelö egyéniség, kikkel csapatunk 80 főre szaporodott ; ehhez járúlván a nagy kopósereg, a vadászok tarka öltözete: az egész sajátságos — mondhatnók kalandszerü jelenet képét tünteté elénk. Hét óra volt, mire tanyánkat elértük ; a sátrak, gunyhók készen állottak elfogadásunkra ; mindenki leszállott lováról, helyet foglalt, ágyat készitett pokrócz, medvebőr, bunda s egyéb magával hozott szerekből, hogy három éjen át, mennyire lehetséges, kényelmesen pihenhesse ki napi fáradalmait. Az éj reánk sötétült - a 20 öles magasságú terepélyes bükkfák lombozatán csak itt ott törtek keresztül egyes csillagok, mintha azzal akartak volna kecsegtetni, hogy a megszokott otthonos kényelmet, dúsan kárpótlandja a vadászat, melly az egész megyében sehol sem nyújt annyi élvezetet mint a Simonkán , hol hangyaként nyüzsög a vad ; mi a tüz körül foglalánk helyet, kedélyes társalgás közben nézvén a párolgó bográcsokat, mig az elkészült tokán vacsorára szólitá étvágyunkat. Mennyi gyönyört, mennyi élvezetet nyújt a szabad ég alatti tanyázás, ezt csak vadász ember foghatja fel; főleg, ha a társaság rokon érzelmű egyéneket egyesit , kik tudnak enyelegni, kik egymást megértik ; az élezek villámként érik kölcsönösen egymást és illy alkalmaknál juthatunk csak ama meggyőződésre, hogy körülményeink közt a sport-ot nem nélkülözhetjük, mert csak itt üdülünk fel, itt nyerünk új erőt bajaink elviselésére. September elseje élesen választá el az időjárást augustustól ; tegnap forró nyári napunk volt, ma komor ködös őszi napra virradtunk. Félhatkor hagytuk el tanyánkat ; a kopók egy órányi ellenkező irányban bocsáttattak ki, mig minket Bujanovics Rezső barátunk helyeinkre állított fel.