Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859

1859-09-10 / 25. szám

407 kában rövid idö alatt Várókra hozott, hol az erdészlakban magunkat beszállásolván, a körerdésztöl a legjobb hirt hallottuk, hogy: szarvast látni és löni fogunk. Mire természetesen a legvérmesebb remények támadtak fel bennünk és a képzelödés — a vadásznak e mindig hü szövetségese — a sikeres vadász-események egész sorának aranyrajzát tüntette elénk. Ideje korán ki mentünk aztán a lesállásra, melly számomra nem messze a lakhoz, a Tápiót e helyen mintegy 50 lepésre megközelítő erdő vég csúcsán volt kijelölve, hol is egy kökénybokor mögött telepedtem le. Előttem terjedt el a sajátságos nádas erdőnek sürü zöldje, jobbról balról pedig rét és takarmány-kukoricza, mellyen át keilend a vadnak megfordulnia. A szél kedvező volt ugyan, mert a helyiség után Ítélve a vadnak oldalt kellett húzódnia, de többnyire erösebben rezgette a lombokat, hogysem a felém jőbetö vadnak ropogtatását a nádban már messziről meghallhattam volna. Addig is, és mig az alkonyat közeledtével a vad kivonulását várhattam, a ragadozók ellen védettem szegény személyemet. Mert nem kell ám azt hinni, hogy lesállás a Tápió mellett csak amollyan „jöttem, láttam, lőttem-"féle kényelemkörnyezte mulatság; itt nemcsak illatos, de tövises is a rózsa ! Kegyetlen vérszopó szúnyogok, valódi vampyrok , zúgva támadják meg és lepik el a vadászt; s ha szemtelen tolakodó éhségük ellen folytonos fúvás és legyezés által — melly műtéteit a lehető legkisebb testvagy karmozgással kell eszközölni — nem védelmezné magát az ember, kiszívnák legédesebb vérét, vagy kilyukasztanák fülét, mint a dohány leveleivel bántak ez évben a szűtskök. Útját kellett teliát állanom e ragadozók kegyetlen kisérleteinek s egyszersmind folytonos figyelemmel lennem a netalán kibukkanó vadra. De bizon ez egyszer nem bukkant ki semmi, és már is liomály kezdé borítani az erdő és nádas árnyékosabb redőit. Majdnem alkonyatig fordultak meg a gabonát liordó szekerek s ez okozhatta a szarvasok rendes kivonulásának elmaradását. Arczomhoz emeltem a fegyvert a meggyőződés végett: láthatom e még a legyet az irányzékban, azaz van-e még annyi világosság a légben, hogy adandó esetben sikeresen lőhessek; de ezen is túl volt már az idö, mert beesteledett. Ekkor még vagy 150 lépésnyire alattam egy vadat láttam a nádasból [ kiötleni; testalkata erősnek látszott, agancsot nem vehettem ki fején s né24* i