Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859

1859-09-10 / 25. szám

406 Itt a szarvasvad, melly természeténél fogva kósza állat s a legterjedelmesebb erdőségekben is táplaváltoztatás kedvéért örömest látogatja meg a széleket — eléri a végső korlátot, mellyen túl már csakugyan úgy járna, mint imént emlitém. Itt tehát meghúzódik és a telet kivéve, midőn a nádalljak be vannak fagyva, az év többi részét Epicur mester elvei szerint szabadság, nyugalom és anyagi jóllét mellett, a természet kincseiben gyönyörködve tölti ; és bizonyos tekintetben a művészethez is hozzálát, mert a szarvas gyönyörű agancsokkal, a sutavad ép erös borjakkal dicsekedhetik. Ha a helyiséget ismerjük, akkor a szarvasvad itteni jólléte könnyen megfejthető. A folyás medre itt egy mélyedés vagy ér alakját képezi, melly zsombékos, ingoványos, sűrűn be van novelláddal és a nedvet kedvelő fák több nemével, minők az éger, körös, jegenye, tölgy sat. Közbenközben tiszta náddal körülvett tavak és legtövérebb fiitenyészettel diszes partosabb szigetecskék váltakoznak. Ezen középrészt mind a két oldalról rétek és müveit földek szegélyezik, a legizletesb termesztményekben engedvén táplaválogatást. Ezt ismét délről szálas tölgyerdö, éjszak felöl pedig — a honnan Sz. Királyról jár a vad forgása — homokos talajban ritkás jegenye-erdő keriti el. Kell-e ennél kényelmesebb és tápiára alkalmasabb hely? ha már a fővad a szigetecskékben is — a téli időt kivéve — mindig találhat pompás füvet, hát még lia a nádasból csak tápvevöjét is kidugja, ott van előtte dúsan kitárva a vetemények minden nemének bősége: buza, zab, kukoricza, söt — ba kedve tartja —- még dinnyét is ehetik. És mindezzel ingyen élhet! mert a tulajdonos jó szivvel s bőkezűen engedi azt át a magáéból, és csak az a szarvas fizet aztán valamennyiért, mellynek csuhájára golyóval nyomatik a „Saldirt" bélyeg. Azt, hogy itt a legszigorúbb legszabályosabb tilalom van fenntartva, fölösleges emlitenem ; az eredmény, a jól kiérdemlett siker ezt legjobban bizonyítják. E hiréböl már rég ismert kis vadastérnek láthatására kedvező alkalmat nyújta a barátságos meghívás, melly tulajdonosa részéről jött

: nézném meg kis tusculumát. Szívesen mentem s vadászidényemet sikeresen kezdém meg, mert az idei első örömzöldet ott tűztem kalapomhoz. Sághra érve, itt a vároki vadastéren még liáziuram elődjei alatt lőtt szarvasok agancsait szemléltem meg, — egy páratlan 20 ágas gyönyörű köztük — s barátságos ebéd után két vastag pony egy kétkerekű lapti-