Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859

1859-09-10 / 25. szám

VADÁSZ-ÉS VERSENYLAP. Szerda, sept. 10. 25. SZ. Harmadik évfolyam 1859. A vároki vadastérröl. (Julius utólsó hetében.) Alföld és szarvasvad ! mint fér ez össze ? ha e kérdésre az alföldi róna földszine jut eszünkbe, hol majdnem csak a magas kukoriczákban vagy dohányban, szénaboglyák és gabona asztagok közt bújhatna meg a fövad, mert erdő és liget alig fordúl ott másként elö, mint mesterségesen — mondhatni virágként ápolt kertek vagy fasorok alakjában, és maga a héja is, ha magasabbról akarja vadászterének mértföldekre terjedő sikját 1 átvizsgálni, a kútgémre az alföld e Montblanc-jára szorul, — illy vidékre a szarvas az igaz ép olly kevéssé illik, mint a túzok a jegeezre. Szegény szarvasok ! hol is keresnétek az alföldön telente a menhelyet adó erdő sűrűségét, hol nyáron a hüs árnyékot, az enyhitő forrást ? talán csak a Tisza vagy a Zagyva partjain ? vagy az alföldi méla kutaknál ? itt aztán, ha csak a csősz vagy pásztor barátságból nem merítene nektek a válúba, úgy járnátok, mint Aezop rókája, mikor a gólyához ment lakomára. Az igazi telivér alföld nem lehet a nemes fövad tanyája. De azért még sem tartózkodik az attól olly távol, miszerint ne lehessen mondani, hogy még csak egy lábbal sem áll az alföld határán. A Tápió folyónak a gödöllei partok közüli kiindúlásán, a megszűnő erdőségeknek előőrse gyanánt van egy bő táplát és hüs árnyat nyújtó tusculum, melly a maga nemében sajátságos kis vadastér. 23